@Popula(c)tion (80288):
Ez eddig bármely csoportra igaz, mitől "sorsközösség"?
Így van, minden csoportra igaz. Elfelejtettem hozzátenni, hogy ezek a kisközösségek természetesen a nagyobb léptékű népnemzetben alkotnak egyet. Nem érintkezik mindennaposan a zalaegerszegi és nyíregyházi ember egymással, mégis közösségben együtt értelmezendő, mert kihatással vannak egymásra, cselekedeteik - még ha minimális hatással is - meghatározzák egymást.
Milyen speciálisan magyarokra vonatkozó elvek és követelmények ezek?
Nincs speciálisa magyarokra vonatkozó elv. Ez egy kollektív nemzetelv. Konföderatív. Minden népnemzet a sajátjára önkényesen előírja.
Micsudiii? Külföldi életmód? Mi a tök az? Van specifikusan "magyar életmód"? Mesélj!
Igen, van specifikusan magyar életmód, ezeket nem lehet minőségjelzőkkel illetni. Mentalitás, hozzáállás a munkához, a szabadidőhöz, a joghoz, ez mindenhol országonként különbözik. Nem tudom ezt szabatosan kifejezni, hogy miben igazán egyéni a másik 126 államhoz képest. Ez életérzés, amit sok-sok utazással lehet megízlelni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy járhattam már igen fiatalként 15 másik tagállamban is Tunéziától Finnországig, Írországtól Törökországig. Ezekben az egy-két hetekben elég volt beleszippantani a levegőbe, leállni beszélgetni turistaként helyiekkel, mindenhol más és más életérzésbe ütköztem. Az egyéniséget kifejezi a kaja, a pia, a zene/muzikalitás, szieszta léte/nemléte, forgalom, utcán csönd/üvöltés, a nyugalom/pezsgés, zárkózottság/kedvesség, hideg vér/meleg vér, visszafogottság/lendület, feszített/laza munkatempó, vidék-város viszonya, meg rengeteg egyéb, amibe törvényalkotás terén nem láthattam bele, mit tartanak jónak-rossznak-relatívnak.
Ha valakinek a mediterrán vagy a skandináv, vagy a távol-keleti vagy az amerikai életmód (ezek közül is specifikusabban bármelyik) sokkal jobban bejön, mint az itthoni, és ezt kellően meg is ideologizálja (tudati szintre hozza), az lécel. Az köszöni, szívében mással szimpatizál. Nincs ezzel semmi baj.
Az a baj, velünk, mostani 2014-es élő magyarokkal, hogy egy közös nevezőben nem tudunk megegyezni, mert annyira széthúzunk, a közösségeket egymástól eltoljuk, acsarkodunk és rögeszmésen már csak a rosszat keressük a másikban. Ezt a rossz dinamikus, felőrlő természetet lehetne visszájára fordítani, ha meg tudnánk egyezni abban, hogy mi egy sorsközösséget alkotunk. Ha csak mi polgári/paraszti, nem döntéshozó és nem politikai kötődésű emberkék megtudnánk ebben egyezni független attól, hogy több százezer dologban több százezer más dolgot gondolunk, és nem azon fáradozunk, hogy képernyőn/valós életben hogyan tudnánk "csak azért is" belekötni a másikba... ez lenne az én elvileg teljesíthetetlen, idealista felfogásom. Ne érts félre, nem vádollak azzal, hogy ezeket a kérdéseket /Popula(c)tion/ kötekedésből tennéd most fel, úgy érzem inkább tényleg csak érdeklődsz (talán, merem remélni), de addig Rigel abszolút a szavakba akar belekötni. Ez az utolsó bekezdés már inkább neki szólt.
Érdekelne /Popula(c)tion/, hogy kezded-e érteni mit mondok? Ha igen, akkor milyen más kifejezéssel illetnéd a sorsközösséget? Mi az, ami jobban átadná a fenti gondolatmenetem? Melyik lenne szerinted ez a szó?