Szkeptikus Fórum

Megkerestük dr. Susan Blackmore-t, aki az IANDS (International Association of Near Death Studies) tanácsadó testületének tagja, egyébként maga is több mint húsz évig foglalkozott a halálközeli élmények vizsgálatával. Parapszichológiából doktorált, később szkepticizmusa miatt elhagyta ezt a pályát, és sok egyéb között a halálközeli élményekkel is foglalkozott. A jelenséget saját maga is megtapasztalta, ennek ellenére a mai napig úgy gondolja, az élmény teljes mértékben magyarázható agyi folyamatokkal.

"A halálközeli élmények mélyreható, sorsfordító események, de nem a menny vagy pokol tüneményei, és semmi sem hagyja el a fizikai testet, hogy átmenjen a másvilágba. Az alagút, a testenkívüliség, fények és emlékek mind magyarázhatóak azokkal a folyamatokkal, amiket félelem, anoxia, sérülés vagy más trauma okoz az agyban. Sajnos sokan térnek vissza az ilyen élményekből azzal, hogy látták Istent, vagy valamilyen lelket, vagy a túlvilágot, és csak néhányan jutnak túl ezen, és látják be, hogy amit ők gondolnak, az lényegtelen - az univerzum egy, és nincs másik énünk. Ebben az értelemben ez az élmény hasonlít a hagyományos misztikumokhoz, vagy a Zen meditációhoz - nem azért, mert az énünk elhagyja a testet, hanem mert nincs én, ami távozhatna. Így nem is kell félnünk a haláltól, hiszen nincs énünk, ami meghaljon."

Dr. Susan Blackmore azonban nem zárta ki eleve annak a lehetőségét, hogy létezik az ismert fizikai testen kívül is valami. Mint mondta, a tudomány csak a tisztán metafizikai kérdésekkel nem tud mit kezdeni. Ha feltételezzük, hogy egy jelenség mérhető, legyen az bármilyen bizarr, egyben bizonyítható is. Állítása szerint ha van egy alagút a túlvilágba, akkor az alagútnak és a túlvilágnak is mérhetőnek, megfigyelhetőnek kellene lennie. A bizonyításra irányuló kísérletek azonban egyik esetben sem voltak sikeresek, így a lélek jelenléte, a testenkívüli vándorlás és a túlvilág létezése továbbra is csupán a hívő emberek meggyőződése.

Müller Pétert abszolut hitelesnek tartom.
Erre több okom is van, most csak eggyet emlitek:
Az egyik könyvében egy egész fejezetet szentel a már elhunyt Latinovits Zoltán "tulvilági" tartózkodása alatt történt kettejük közti beszélgetéseknek. Szó szerint idézi őt és saját magát.
Nos, ha mindez csak kitaláció lenne a részéről, akkor kegyeletsértés és még ki tudja milyen címen, még a gatyáját is leperelték volna róla Latinovits hozzátartozói, színháza, stb.
De mint tudjuk, senki sem bántotta emiatt Müller Pétert. Marad a sziklaszilárd tény: ő hiteles.

Ismerem Susan Blackmore álláspontját. Neki ez a véleménye. Na és? Ettől még nem kiáltom ki ostobának.

Müller Péter hiteles. Ha nem lenne az, Latinovitsról írt mondataiért már rég meghurcolták volna.

Olvasva a legutóbbi reakciókat, elfogott az az érzés, hogy itt egy koncepciós per folyik.

Sebaj, én akkor is fenntartom, hogy Müller Péter hiteles. Meggyőződtem erről.

Senki kedvéért nem fogom azt hazudni,hogy nem hiteles.

Amiket itt írsz, azokról nem hallottam. Bizonyára kevered valakivel.

Ingerült hangvételed arra enged következtetni, hogy sokat dolgozol, és nemrég vesztettél 8 fontot is.

Meggyőződésem, hogy tíz-húsz év múlva, amikor a reinkarnáció ténye a tudományos világeszköztárába (sic!) kerül, úgy fogunk visszatekinteni korunkra, hogy még egy joruba varázslót is bölcsebbnektartunk majd, mint sok mai professzort.

A Lélek és a lélegzet elválaszthatatlanul egy.

A Lélek és a lélegzet elválaszthatatlanul egy.
Az ember azt hiszi, a tüdeje lélegzik.
Mozog a tüdeje, ki-be pumpálja a levegőt, s ettől lélegzik.
Tévedés.
Az emberben a Lélek lélegzik, s ettől mozog a tüdeje. Abban a pillanatban, amikor a Lélek elhagyja a
testet, a tüdő sem mozog többé. Pedig tehetné, mert minden sejtje, minden izma, minden impulzusokat adó idegszála ép - és mégsem működik, mert a Lélek nem irányítja. Ahogyan a hegedű nem játszik a hegedűs nélkül, úgy lesz élettelen, holt tárgy a tüdő is, ha a Lélek nem mozgatja többé.

Akkor gondolom M.P. nem kér a lélegeztetőgépből.