@Várhegyi Márton (6469):
Mivel nem csak orvosok vannak a fórumon azt hiszem nem jó a fennhéjázó stílus, mondjuk latinnal tűzdelt akadémiai szintű beszélgetés, mert mások is szeretnének mindent megérteni és hozzászólni.
Küldök neked/tek/ Dr. Szenditől, akivel teljesen egyetértek, valamit amit biztosan nem tanulsz az egyetemen, viszont a baráti körömben gyógyult már meg több cukorbeteg az alábbi tudás alkalmazásával..Ők azok akik saját maguk is tettek a gyógyulásukért..
A cukor és a rák
Természetesen ma már mindenki tudja, hogy minden rákot okoz, de azért van ami még annál is inkább.
Egy vizsgálatban egereket mellráksejtekkel fertőztek meg, majd az egerek egy csoportját úgy táplálták, hogy magas legyen a vércukorszintjük, egy csoportnál normál szintű volt a vércukorszint, és egy csoportnál alacsonyan tartották a vércukorszintet. Hetven nap után a magas vércukorszintű egerek egyharmada élt még, a normál vércukor szintűek kétharmada, és az alacsony vércukorszintű egerek közül 95% volt életben. Vagyis a vércukorszinttel (azaz a cukor bevitellel) szoros kapcsolatban állt a rákos daganat fejlődése (9).
Egy orvosi kutatás során 140 kétoldali mellrákban szenvedő nőt követtek táplálkozási szokásaikat figyelve, és kiderült, hogy a rákosok 2.6-szer több cukrozott üdítőt fogyasztottak, mint azok, akiknek nem volt mellrákja (breast-cancer-research.com/content/pdf/bcr909.pdf). Hasonló eredményre jutott egy olasz vizsgálat is. Egy mexikói vizsgálatban a sok cukrot és fruktózt (gyümölcscukrot) fogyasztó nők 2.2.-szer valószínűbben lettek mellrákosok (10).
Vizsgálták az epehólyag rákot is, 111 ilyen rákban szenvedő embert hasonlítottak össze 480 rákmentes személlyel, és a rákosok körében dupla akkora volt a cukorfogyasztás (11).
Hogy hol kezdődik a dolog, arra rávilágít az a vizsgálat, amelyben 10 egészséges személy 100 g cukrot fogyasztott el különféle formákban, úgy mint narancs dzsúsz, méz ill. kristálycukor. Mindannyiuknál azonnal lecsökkent a rákellenes védelemben fontos szerepet játszó immunsejtek működése. Ezt persze olvashatjuk úgy is, mint érdekes tudományos kísérletet, de büszkén gondolhatunk arra is, hogy mi ezt a kísérletet napjában többször is elvégezzük, csak nem pepecselünk az immunrendszerünk vizsgálatával. Végülis bőven elég, ha tudjuk, hogy most éppen ártunk magunknak.
Patrick Quillin vezető onkológus keserűen ír arról, hogy rákbetegek millióit fosztják meg attól az információtól, hogy táplálkozásuk jelentős hatással van betegségük alakulására, és a cukor az egyik fő veszélyforrás (12). A jelszó szerinte az, hogy „a cukor táplálja a rákot”.
A vizsgálatok tanúsága szerint a cukor azért veszélyes, mert a ráksejtek nagy energiafogyasztók és imádják a cukrot. Persze végső soron a szervezet mindent cukorrá bont le, amit energiaként akar felhasználni, azonban a tiszta cukor igen gyorsan felszívódik, és hirtelen emeli meg a vércukorszintet: erre a gyökérrágcsálásra és egyéb nehezen emészthető dolgok (sáska, stb.) fogyasztására tervezett emberi szervezet nem tudja a válasz. Amit ma az orvoslás normál vércukorszintnek fogad el, az kb. a duplája annak, amit őseink produkáltak volna egy kőkori rendelőben.
Tanulság: ha szerelmünknek örömet akarunk okozni, ne csokit, hanem teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret vagy szójatúrót vigyünk. Ha kezdetben furcsállja is, hosszú távon, ahogy hullanak el kortársai, belátja majd, hogy ez volt a legjobb, amit tehettünk érte.
Oh, my sweetheart: A cukor, elhízás és a szívbetegség
Azt is tudja minden óvodás, hogy már a levegővétel is emeli a koleszterinszintet, s gondolom a nagycsoportosoktól felfelé a többség azt tippelné, hogy a cukor is.
Ha az Interneten rákeresünk a témára, jó sok cikket, tanulmányt olvashatunk arról, hogy cukornak semmi köze a szívbetegségekhez és az infarktushoz, leszámítva a váratlan cukoráremelések sokkoló hatását. Egy ártatlannak tűnő tanácsadó oldalon pl., amit a WSRO nevű szervezet tart fent (13), 37 vizsgálat összevont analízisét közlik, miszerint a cukor nem áll kapcsolatban a szívbetegséggel. Az oldalon idézik a FAO/WHO ajánlását, miszerint a cukor nem áll oki kapcsolatban a szívbetegségekkel, és azt ajánlják, hogy a táplálkozásban a zsírt minél több szénhidráttal cseréljék fel. Az oldal még idéz is egy vizsgálatot, melyben a táplálékban a zsírt cukorra(!) cserélték, és ez nem volt káros a vér zsírszintjére. Nem kell a tudomány Sherlock Holmesának lenni, hogy az olvasóban a gyanú sercegő szikrája kigyúljon. Csak egy klikk és kiderül, hogy a WSRO nem más, mint a „Világ Cukorkutatóinak Szervezete”, amely a világ cukortermelőinek, feldolgozóinak és terjesztőinek a szövetsége (14). A szervezet célja, hogy „jobban megértsük a cukor szerepét az egészségben”. Az ember azt hinné, ilyen nyilvánvaló és átlátszó hazugságokat csak a leleplező filmekben találnak ki, hogy aztán legyen mit leleplezni. Következő oldalukon azt írják, hogy sok ember aggódik, hogy a cukorfogyasztás árt az egészségnek, holott az aggodalom fölösleges, mert kimerítő vizsgálatok cáfolják a cukor és bárminemű betegség közt a kapcsolatot (15). A legnagyobb hazugságok szó szerint persze mindig igaznak hatnak. A WHO és a FAO tényleg azt állította, hogy direkt, közvetlen bizonyíték nincs a cukorfogyasztás és a szívbetegség, cukorbetegség és egyéb krónikus betegségek közt, de azt viszont nem állította, hogy ne volna közvetett és igen erős összefüggés. Ezért is a WHO melegen ajánlja, hogy mindenki csökkentse étrendjében a felhasznált cukrot 10% alá, mert az élelmiszerek túlzott energiatartalma elhízáshoz vezet, és ez közvetve igenis okozza ezeket az említett betegségeket.
Egy átlagos angol 2002-ben évente 95 kg cukrot fogyasztott el, vagyis naponta 26 dkg-ot! Ez negyed kiló cukor, üdítőkbe, süteményekbe, különféle ételekbe, teába, kávéba csempészve. (16) Ez az elképesztő energiafölösleg zsír formájában rakódik le, amely aztán növeli a vér koleszterinszintjét és végül érelmeszesedéshez és a rettegett infarktushoz, és agyvérzéshez vezet. Az eddig idézett, The Lancet hasábjain megjelent cikkben Jim Mann vizsgálatokat idéz, melyekben a kísérleti személyek, ha csak részlegesen is elhagyták a cukrot étrendjükből, jelentős testsúlycsökkenést tapasztaltak. Egy Új-Zélandi vizsgálatban a cukor elhagyásával 20%-os vérzsír-szint csökkenést sikerült elérni. A cukorlobby persze nem hagyta annyiban Mann cikkét, egy „cukrosbácsi” azonnal válaszolt rá, miszerint a cukorfogyasztás jelentősen csökkent, az emberek mégis híznak, ergo: nem a cukor hizlal. Ez persze megint csak szó szerint igaz, mert a nád- és répacukor-fogyasztás tényleg csökkent, viszont a gyümölcscukor (kukoricaszirup) élelmiszeripari használata bődületesen megnőtt. „Cukrosbácsi” megadott e-mail címe elég árulkodó megbízói tekintetében:
cbaker@sugar.org.
A szomorú helyzet az, hogy 1980 és 1994 közt duplájára nőtt az elhízott gyerekek száma, 24% -uk már túlsúlyos! Egy vizsgálatban kimutatták, hogy pusztán csak a napi üdítők fogyasztásával két év alatt négy kilót híztak a vizsgált gyermekek (17). Amúgy az amerikai polgárok fele túlsúlyos (18). A negatív, forgalmat csökkentő tudományos eredményekre speciális csapatok indítanak ellencsapásokat. Az egészséget veszélyeztető termékeket (dohány, cukor, gyógyszer, alkohol) gyártó multik tudósokat vásárolnak meg, hogy azok árujuk védelmében a csillagot is lehazudják az égről. A tudományos közvéleményt egyre inkább aggasztják, az un. szellemírók, akik különböző cégek megbízásából teljesen tudományosnak ható cikkeket gyártanak, azokhoz neves tudósok nevét vásárolják meg, és majd megjelentetik neves orvosi szaklapokban. Egy szakcikk olvastán nem lehet igazából eldönteni, hogy az valódi vizsgálat-e, vagy kamu. Pesszimista becslések szerint a szaklapokban megjelenő cikkek felét szellemírók, vagyis cikkíró ügynökségek névtelen dolgozói írják megrendelésre (19). Megrázó lehet ez a hír annak, aki hisz a tiszta tudományban, de ez csak azt jelenti, hogy túl sok, a tudományt idealizáló ifjúsági regényt olvasott. Nemrég Amerikában nagy botrány tört ki, mert kiderült, hogy a koleszterinszint-csökkentőkkel kapcsolatos kezelési irányelveket kiadó bizottság kilenc szakemberéből nyolc olyan cégekkel volt anyagi függésben, akik ezeket a gyógyszereket gyártják. A kezelési irányelveknek óriási hatása van, mert az orvosok ennek alapján kezelik országszerte a betegeket. Az új ajánlásban megfogalmazott elvek szerint további hét millió amerikaira várt volna az, hogy háziorvosa komor arccal sürgősen javasolja majd neki, hogy ezentúl koleszterinszint-csökkentőt kell szednie, ha drága az élete (20).
Kicsit elkalandoztunk a kedves olvasó meszesedő érfalaitól, melyeken azóta is icipicit vastagodott a réteg. William Dufty, a magyarul is olvasható „Cukor Blues” könyv szerző víziója a cukor érrendszeri hatásáról a következő: A fölöslegesen felvett finomított cukor kicsit átdolgozva a májba kerül, amely a napi adagok hatására mint egy lufi, felpuffad, majd amikor eléri tárolókapacitásának maximumát, zsírsavként bocsátja ki a vérbe a tárolt cukrot. Ez a zsír szépen lerakódik a jól ismert helyekre (fenék, comb, has, mell, stb.), na meg az érfalakon csinos kis plakkokat képez (21).
Az elhízás során terhelődik a szív, nő a vérnyomás, sorvadnak az izmok, kimerül a vese, és előáll az, un. másodlagos cukorbetegség.
A cukor és az ő betegsége
Kézenfekvő gondolat, hogy a mértéktelenül fogyasztott édesség cukorbetegséghez vezet. De ha a diabétesszel foglalkozó oldalakat böngésszük, ezen oldalakon vastag és dőlt betűkkel tudatják az olvasóval, hogy ez egy mítosz, cukorfogyasztástól nem lehet cukorbetegséget kapni. Na jó rendben van, ha már valaki cukorbeteg, ne keltsünk benne bűntudatot, hogy ő okozta magának. De aki még nem az, azt miért vezetjük félre? A világ úgyis tele hamis megnyugvással az atomerőművek, a környezetszennyezés, a dezodorok és az ételízesítők vonatkozásában.
Az inzulin jó ismerősünk, mindenki azt gondolja róla, hogy ő „égeti” el valahogy a vércukrot. Nem elégeti, hanem ő segít a cukor és fehérjemolekuláknak bejutni a sejtekbe, hogy azok felhasználhassák. Az éveken át tartósan magas kalória-bevitel tartósan magas inzulinszintet, pontosabban evésekként egy-egy hatalmas inzulinhullámot jelent a szervezet számára. A sejtek védekezni kezdenek a beléjük pumpált túl sok cukorral szemben, és kialakul az inzulinrezisztencia, vagyis a sejtek ellenállnak az inzulin sejtfal nyitogató kísérleteinek. Ám mivel az agy érzékeli, hogy a vérben ott a sok cukor, utasítja a hasnyálmirigyet, hogy még több inzulint termeljen. Őrült hajsza kezdődik ekkor. A magas vércukorszint mindent tönkretesz, a szervezet ezt egyre nagyobb adag inzulinnal próbálja kivédeni, a sejtek meg egyre ingerültebben állnak ellent. Egy ponton a hasnyálmirigy bedobja a törölközőt, és amíg tulajdonosa elégedetten böfög a tévé előtt degeszre tömött hassal, a szervezet feladja a küzdelmet, és a tartósan magas vércukorszint elkezdi áldásos munkáját, melynek sok év múlva
vakság, lábamputáció, súlyos érelmeszesedés, impotencia és infarktus lesz a következménye
(a felsorolás egy kíméletesebb változat! Teljesebb lista:22). Amikor még nem látszik semmi, azt az állapotot X szindrómának hívjuk (18), talán azért X-nek, mert alattomosan és ismeretlenül kezdi pusztítani a szervezetet. Aztán kiderül, hogy a polgár cukorbeteg lett, felkeresi a diabétesszel foglalkozó webszájtokat, ahol fülébe duruzsolják, hogy „te nem tehetsz semmiről, de azért fogyjál le egy kicsit”.
Hát először is, a finomított cukor növekvő fogyasztása igenis szoros kapcsolatot mutat a diabéteszes betegek számának növekedésével (23), írják egy amerikai táplálkozástudományi szaklapban. Továbbá az amerikai orvosok szövetségének lapjában (JAMA) 2004-ben megjelent vizsgálatban 91 249 diabétesz-mentes nőt kezdtek el követni, figyelve étkezési szokásaikat. Nyolc év alatt 741 nő lett cukorbeteg. Akik naponta megittak egy cukrozott üdítőt, kétszer valószínűbben lettek cukorbetegek, mint akik vizet ittak.
A másodlagos vagy felnőttkori cukorbetegséggel kapcsolatban felmerül ismét egy összeesküvés-elmélet, háttérben a diabétesz-lobbyval. A diabétesz és szövődményeinek kezelése ugyanis óriási üzlet a gyógyszeriparnak és az egészségügynek. A másodlagos diabéteszről ugyanis mindig úgy beszélnek, hogy az nem gyógyítható, csak kezelhető, írja Thomas Smith a „Halálos diabétesz-rászedés” című cikkében (22). A diabétesz-ipar Smith által taglalt leleplezését most mellőzném, a lényeg ugyanis, hogy egyszerűen le kell fogyni, és áttérni a normális, egészséges táplálkozásra. Cukrot, alkoholt elfelejteni. Sajnos tudjuk jól, hogy az emberek inkább belehalnak, de nem akarnak lefogyni, lemondani a nassolásról és pláne nem az ivásról. Innentől viszont mégiscsak szükség van a diabétesz-iparra, mert ha valaki nem akar meggyógyulni, valahogy karban kell tartani őt a lassú haldoklása folyamán.
Az Antal Vali hozzászólásokhoz is betettem, mert hasznos..