@pounderstibbons (5921):
A bhakti-yoga, a jívátmá igazolásának módszere
A bhakt-yoga folyamatának célja megtisztítani a gyakorló tudatosságát, hogy feléledjen eredeti természetes tudatossága, és kapcsolata az Eredeti Valósággal – többek között a Virtuális Valóság rendszergazdájával.
A Virtuális Valóság tanuló pálya a jívátmá számára, ám a tanulnivaló nem a külső, hanem a belső világ átalakításának tudománya. Tömören megfogalmazva – olyan jellemvonások elfogadása, amelyek alátámasztják az önzetlen szeretet megnyilvánulását.
Számos fontos tényező játszik szerepet ennek a kapcsolatnak a létrehozásában. Először is arról kell beszélnünk, hogy mennyire hajlandó valaki a tudás iránti kutatás sikere érdekében változtatni a belső hozzáállásán. A modern tudomány szemléletmódja azon az elven alapul, hogy a természet olyan imperszonalista folyamatok eredményeként jön létre, amelyek megértésére képes az ember. Az elvet követve számos tudós a természetet legyőzhető és kihasználható tényezőként látja, így elméjük és észlelési képességük révén erővel akarják kiismerni annak titkait. A modern tudomány elméletei egybecsengenek ezzel a dominanciára és agresszivitásra alapuló hozzáállással.
A bhakti-yoga egyik legfontosabb elve, hogy mindaddig lehetetlen az anyagtól független, un. magasabb szintű tapasztalatok megszerzése, amíg a gyakorló nem képes az irányítása alatt tartani anyagi érzékszerveit, és az elméjét (mely központi helyet foglal el mind az érzékelés, mind a végrehajtás folyamatában). Ahhoz, hogy megértsük, általában milyen problémák lépnek fel az érzékek kontrol alá vonásának folyamatában, legalább dióhéjban meg kell értenünk az elme működését.
A nem anyagi lény, a jívátmá önmagában is képes tökéletesen érzékelni, érezni, gondolkodni, illetve akarni és cselekedni, ám a test gépezetének részét alkotja egy olyan egység, amely segítségével lehetőség van ezen funkciók megkettőzésére. Ez az alrendszer összekötő kapocsként funkcionál a jívátmá természetes érzékei és a test érzékelő rendszere között. A test érzékei által összegyűjtött adatok előbb ebbe az egységben kerülnek feldolgozásra, és csak innen jutnak el a jívátmához, miután számos gondolat, érzés és vágy szimbolikus megfelelője csatolva lett az eredeti tapasztalatokhoz.
Ez a köztes egység két elemből áll, az egyik az agy (vagy a test központi idegrendszeri egysége), a másik pedig az agyhoz illesztett finom programrendszer, az elme. A modern tudomány az agyat tekinti a mentális funkciók székhelyének, ám az ősi védikus tudomány szerint az elme (szanszkrit nyelven manah) finom szinten irányítása alatt tartja azt, és a jívátmá hozzá kapcsolódva éri el a testből származó adatokat. Az elme olyan finom anyagi energiának tekinthető, amelynek működését elvben tanulmányozhatjuk a megszokott empírikus módszerekkel is. Jelenleg az elmét a tudomány nem fogadja el széles körben különálló tényezőnek, habár számos kutatási eredmény alapján vannak tudósok, pszichológusok, orvosok, akik erre következtetnek (statisztikai alapon, logikai alapon, kizárásos alapon, stb., erről már volt szó elég bőven).
az anyagi elme közvetlenül az agyhoz, azon keresztül pedig az érzékekhez csatlakozik, míg a másik irányban, a jívátmával a Paramátmá közvetít. Az agy és az elme közötti viszony olyan, mint amilyen egy számítógép és annak programozója között van. Ha egy üzletember már régóta számítógépet használ feladatai megoldására, azt saját tudata kiterjesztésének fogadja el, hiszen mintegy meghosszabbítása az emlékezetének és adatfeldolgozó képességeinek. Így, ha neki magának semmi baja sincs, ám, mondjuk, elromlik a számítógépe, nagy valószínűséggel az üzleti tevékenysége alaposan megnehezül. Mivel az agy tehát az anyagi elme számítógéphez hasonló kiterjesztése, az adatfolyamatok általában igen erősen függenek az állapotán, holott akár nélküle is működőképes lehet a rendszer.
Az anyagi test és elme tehát együtt egyfajta hamis egóként működik, amelyben a valódi lény úgy helyezkedik el, mint egy utas egy magas fokon automatizált közlekedési eszközben. A hamis egó nem önmaga jogán tudatos, hanem a jívátmá ösztönzésére szimbólumok segítségével hajtja végre a feladatát – ahogy az ember által alkotott számítógép is ezt teszi. Az anyagi elme „gondolatai” csupán olyan szimbólumok mintázataiból állnak, amelyek csak akkor válnak a jívátmá eredeti gondolatainak képviselőivé, ha ő be-, és elfogadta azokat. A megtestesült jívátmá természetesen hajlamos erre, hiszen épp ez volt a szándéka, amikor belépett az anyagi világba, és teljes szívvel azonosította magát az elme által alkotott szimbólumok mintázataiból összeálló drámai szereplővel.
Miután az anyagi elme az anyagi érzékszervek központi irányítója, az érzékszervek irányítását az elmén keresztül érdemes megvalósítani. Sajnos a legtöbbünk egész életében nem próbált ki ilyesmit, így hajlamosak vagyunk lebecsülni mind a kísérlet jelentőségét, mind a nehézségeit, ha sikert akarunk elérni. Talán azáltal kaphatunk némi reális elképzelést, hogy megfigyeljük, milyen nagy erővel hatnak az emberekre a megszokott viselkedési minták. Általában mindenki saját énjét az anyagi elméjével azonosítja, így elképzelésünk sincs arról, hogy milyen lehetne megszabadulni ettől a vég nélküli, programok által szabályozott helyzettől.
Annak számára, aki már legyőzte az elméjét közvetlen kapcsolat alakul ki a Paramátmával. Egy ilyen személy mindig békés, nem érinti a boldogság és boldogtalanság, kiegyensúlyozott marad minden helyzetben.
A bhakti-yoga folyamata dióhéjban
A bhakti-yoga kezdeti lépései néhány előírás és szabály megismeréséből, betartásából állnak. A tiltások között olyan tevékenységek vannak, amelyek izgalomba hozzák az anyagi elmét, és elvonják a jívátmá figyelmét az önmegvalósítástól. A négy legalapvetőbb korlát a kábító és mámorító szerek fogyasztása, a húsevés, a tiltott nemi élet és a szerencsejáték gyakorlása – mindegyik részletes pszichológiai érvekkel alátámasztva.
Számos tudományos kísérletben a kísérleti berendezéseket figyelmesen be kell állítani ahhoz, hogy az eredmények hitelesíthetőek legyenek. A bhakt-yoga folyamata olyan kísérlet, amelyben a test és az anyagi elme alkotja a kísérleti berendezést, és az ezeket korlátozó utasítások betartása alapvetően szükséges (de nem elégséges) része a sikernek. Ha valaki elhanyagolja ezeket, képtelen lesz kiszabadítania magát az anyagi egó illúziója alól, és „transzcendentális tapasztalatai” nem lesznek mások, mint az anyagi elméje által produkált olyan szélsőséges élmények, amelyek csupán az önbecsapásra alkalmasak.
A bhakti-yoga pozitív előírásai olyan tevékenységek gyakorlataiból állnak, amelyek közvetlen kapcsolatot létesítenek a jívátmá és a Paramátmá (illetve a Legfelsőbb Lény) között. E tevékenységek gyakorlása feléleszti a jívátmá szunnyadó, természetes szeretetét a Legfelsőbb Lény iránt, tudatosítja benne a való helyzetét, a saját természetéből fakadó élményt biztosít számára, és így automatikusan csökkenti az anyagi elme által prezentált illuzórikus helyzetek iránti vonzódását. A gyakorlás során az önvalóból fakadó pozitív élmény a legfontosabb alkotóeleme az illúziótól való mentessé válás folyamatának.
A bhakti-yoga során szerezhető tapasztalatok hitelesítését az erre képesített tanítók és képzett gyakorlók közössége biztosítja ahhoz hasonlóan, ahogy a természet-tudományos életben a tudományosan képzett személyek társadalma hitelesíti a széles körben elfogadhatónak és taníthatónak kinyilatkoztatott tudást.
A transzcendentális hangvibráció abszolút természete képezi azt az elvet, amely szerint a jívátmá feltételekhez kötött helyzetében – mely jellemzője, hogy általában az érzékelési lehetősége korlátozott az érzékelés anyagi módjainak megfelelően – is elkezdheti felfogni a transzcendentális Eredeti Valóság létét, tulajdonságait, illetve más jívátmák közvetlen, transzcendentális tulajdonságait. A bhakti-yoga tudománya szerint az anyagi megnyilvánulás csupán rendkívül korlátozott módon képviseli a teljes valóságot, mely anyagi érzékeléssel nem hozzáférhető teljes formában, ám ennek ellenére teljes a formákban és a változatosságban.
A bhakti-yoga – illetve általában az összes hiteles jógafolyamat – egy sor olyan eredményt képes felmutatni, amely mind a gyakorló, mint kívülállók számára is egyértelműen beazonosítható. A kezdeti lépések során a jívátmá eredeti természetének fokozatos kibontakozása mellett olyan melléktermékek is megnyilvánulnak, amelyeket a modern tudomány a parajelenségek körében tárgyal (szanszkritül siddhik). Az ilyen rendkívüli képességek lényege, hogy a személy több-kevesebb mértékben túllépheti az általános természeti törvények hatályát – és így a jelenség elsősorban az anyagi elme (manah) anyaghoz képest betöltött magasabb helyzetét bizonyítja. A fejlettebb szinteken ezek a képességek inkább akadályt jelentenek a transzcendentális tapasztalatok megszerzésében (egyrészt elvonják a figyelmet a fő iránytól, másrészt helytelen mentalitást okozhatnak), így a bhakti-yoga folyamatában nem hangsúlyozzák ezek elsajátítását (míg az astanga-yoga, illetve ennek részfolyamata, a hatha-yoga irodalma meglehetős részletességgel tárgyalja a rendkívüli tulajdonságok elsajátítását).
A bhakti-yoga meditációs gyakorlatai
Az anyagi elmével, és érzékszervekkel kötött kapcsolatból eredő ragaszkodás egyfajta vakságot okoz, és kizárja a lelki élmények megszerzését. Ezen csak az elmét tisztító speciális mantrák kitartó éneklése, illetve a legmegfelelőbb hozzáállás kialakítása segít. Természetesen az ilyen mentalitás és tudás nem azonnal alakul ki. Ha valaki másokkal szembeni előnyök megszerzésére akarja használni a bhakti-yoga eredményeit, annak számára az Eredeti Valóság nem lesz elérhető. Ám ha valaki igyekszik önkén feladni a vágyat a kihasználásra, annak számára fokozatosan lehetőség nyílik az új tapasztalatokra.
A bhakti-yoga tudománya szerint csak szeretettel lehet meghódítani az abszolút világot, és az abban élőket. Amint ez a szeretet megnyilvánul, az abszolútról szóló tudás – mintegy melléktermékként – automatikusan feltárul a gyakorló számára, valójában nem a folyamat célja, hanem segítő eleme. A bhakti-yoga folyamatának célja az Eredeti Valóságban élni, és tiszta, tökéletes élményeket átélni - közvetlenül, a jívátmá eredeti érzékelése által, nem az anyagon keresztül. A bizonyíték ebben az esetben közvetlen, a gyakorló saját tapasztalatai, élményei alkotják - végérvényesen megszüntetve az illúzió által keltett vonzódást.