Az evolúció cáfolata
Elküldve: 2011.11.01. 20:25
@Pezo (32592):
vaskalapos már szépen megválaszolta a csodás érvedet, de két dolgot még érdemes hozzátenni.
Egy mai baktérium hárommilliárd évnyi evolúción van túl, nyilvánvalóan drámai mértékben különbözik az első élőlénytől. Nyilván a genomja egy csomó olyan gént is tartalmaz, ami az első élőlényben nem volt meg, mondjuk nem voltak más élőlények, amelyek kompetáltak volna vele, nem kellett védekeznie az oxigén ellen, nem voltak antibiotikumok, amik ellen védekeznie kellett volna, nem voltak fágjai, amik fertőzték volna, nem voltak ragadozói, az anyagcseréje nyilván sokkal egyszerűbb lehetett. Szóval egy ma élő baktériumot alapul venni enyhén szólva félrevezető. Ha ehhez hozzávesszük, hogy jelenleg úgy gondoljuk, az első önmagukat replikálni képes egységek (élőlények?) RNS molekulák voltak (http://en.wikipedia.org/wiki/RNA_world_hypothesis) (http://www.matud.iif.hu/2010/04/02.htm) ezért tökéletesen abszurd a fehérjekódoló génekből számolni, mivel az élet keletkezésekor ilyenek nem léteztek, későbbi evolúció termékei.
A másik, amit már vaskalapos is említett, de érdemes még jobban kihangsúlyozni, hogyha egy fehérje kialakulásának az "esélyét" az őt alkotó aminosavak száma alapján akarod kiszámolni, az eredmény nem azt mutatja meg, hogy mi ennek az esélye, hanem hogy egy ilyen hosszúságú polipeptidlánc hány különböző változatban létezhet. Ennek sok köze nincs egy fehérje kialakulásához két okból:
a) Az evolúciót pont kifelejted a számításból.
b) Egy adott működést nem csak egyetlen fehérje képes elvégezni. Mutatok erre egy kísérletet is: Itt véletlenszerűen állítottak elő DNS szakaszokat nukeotidokból, így a te számításod kísérletes ellenőrzését láthatod. (http://criticalbiomass.freeblog.hu/arch ... zetettseg/) 75 bázis hosszúságú véletlenszerűen előállított DNS szakszokat klónoztak egy vektorba és egy egyszerű vizsgálati rendszerrel megnézték, melyiknek van antimikróbiális hatása, azaz melyik öli meg a bacit. Tartsd észben, hogy ez egyetlen működés (ÉRTEM szóhasználatban "funkció"), tehát nem az összes fehérjét válogatták ki, amelyik valamit csinál, csak azokat, amik ezt az egy jól körülhatárolható működést végzik. Százezer ilyen véletlenszerű fehérjéből hatnak volt antimikróbiális hatása, tehát kb tizenhétezer véletlenszerűen előállt peptidből lesz egy, amelyik képes ellátni ezt a feladatot. Viszont ha a te módszereddel számoljuk az "esélyt" akkor bizony egy a húsz a huszonötödikenhez kellene lennie, ami olyan egy a háromszor tíz a harminckettedikenhez. A te becslésed és a kísérletes mérés között van egy durván tíz a huszonhétszeres különbség, magyarán a te számítási módszered egyértelműen hibás, köszönőviszonban sincs a valósággal. Hogy miért? A megoldás nem túl bonyolult, egy működést nem csak egy fehérje képes ellátni, hanem nagyon sok. Te valamiért feltételezed, hogy csak egyetlen egy fehérje alkalmas egy feladat elvégzésére, amikor a valóságban a lehetséges fehérjék közül szédítően sok alkalmas egy feladatra.
Magyarán a modelled annyit mond, hogyha egy vödörben összekeverünk néhány kiló aminosavat és nukleotidot, akkor nagyon kicsi az esélye, hogy éppen pontosan egy ma ismert baktérium áll össze belőle. Mivel soha senki sem állította, hogy ha egy vödörben összekeversz pár kiló aminosavat meg nukleotidot, abból pont egy E. coli ugrana elő, ezért annyi történt, hogy felvázoltál egy modellt, aminek köze sincs az abiogenzishez vagy az evolúcióhóz, ráadásul soha senki sem állította, hogy így jött létre az élet, majd meggyőzően cáfolod. A bibi ott van, hogy a saját agyrémeid cáfolatának semmi köze az evolúció cáfolatához.
vaskalapos már szépen megválaszolta a csodás érvedet, de két dolgot még érdemes hozzátenni.
Egy mai baktérium hárommilliárd évnyi evolúción van túl, nyilvánvalóan drámai mértékben különbözik az első élőlénytől. Nyilván a genomja egy csomó olyan gént is tartalmaz, ami az első élőlényben nem volt meg, mondjuk nem voltak más élőlények, amelyek kompetáltak volna vele, nem kellett védekeznie az oxigén ellen, nem voltak antibiotikumok, amik ellen védekeznie kellett volna, nem voltak fágjai, amik fertőzték volna, nem voltak ragadozói, az anyagcseréje nyilván sokkal egyszerűbb lehetett. Szóval egy ma élő baktériumot alapul venni enyhén szólva félrevezető. Ha ehhez hozzávesszük, hogy jelenleg úgy gondoljuk, az első önmagukat replikálni képes egységek (élőlények?) RNS molekulák voltak (http://en.wikipedia.org/wiki/RNA_world_hypothesis) (http://www.matud.iif.hu/2010/04/02.htm) ezért tökéletesen abszurd a fehérjekódoló génekből számolni, mivel az élet keletkezésekor ilyenek nem léteztek, későbbi evolúció termékei.
A másik, amit már vaskalapos is említett, de érdemes még jobban kihangsúlyozni, hogyha egy fehérje kialakulásának az "esélyét" az őt alkotó aminosavak száma alapján akarod kiszámolni, az eredmény nem azt mutatja meg, hogy mi ennek az esélye, hanem hogy egy ilyen hosszúságú polipeptidlánc hány különböző változatban létezhet. Ennek sok köze nincs egy fehérje kialakulásához két okból:
a) Az evolúciót pont kifelejted a számításból.
b) Egy adott működést nem csak egyetlen fehérje képes elvégezni. Mutatok erre egy kísérletet is: Itt véletlenszerűen állítottak elő DNS szakaszokat nukeotidokból, így a te számításod kísérletes ellenőrzését láthatod. (http://criticalbiomass.freeblog.hu/arch ... zetettseg/) 75 bázis hosszúságú véletlenszerűen előállított DNS szakszokat klónoztak egy vektorba és egy egyszerű vizsgálati rendszerrel megnézték, melyiknek van antimikróbiális hatása, azaz melyik öli meg a bacit. Tartsd észben, hogy ez egyetlen működés (ÉRTEM szóhasználatban "funkció"), tehát nem az összes fehérjét válogatták ki, amelyik valamit csinál, csak azokat, amik ezt az egy jól körülhatárolható működést végzik. Százezer ilyen véletlenszerű fehérjéből hatnak volt antimikróbiális hatása, tehát kb tizenhétezer véletlenszerűen előállt peptidből lesz egy, amelyik képes ellátni ezt a feladatot. Viszont ha a te módszereddel számoljuk az "esélyt" akkor bizony egy a húsz a huszonötödikenhez kellene lennie, ami olyan egy a háromszor tíz a harminckettedikenhez. A te becslésed és a kísérletes mérés között van egy durván tíz a huszonhétszeres különbség, magyarán a te számítási módszered egyértelműen hibás, köszönőviszonban sincs a valósággal. Hogy miért? A megoldás nem túl bonyolult, egy működést nem csak egy fehérje képes ellátni, hanem nagyon sok. Te valamiért feltételezed, hogy csak egyetlen egy fehérje alkalmas egy feladat elvégzésére, amikor a valóságban a lehetséges fehérjék közül szédítően sok alkalmas egy feladatra.
Magyarán a modelled annyit mond, hogyha egy vödörben összekeverünk néhány kiló aminosavat és nukleotidot, akkor nagyon kicsi az esélye, hogy éppen pontosan egy ma ismert baktérium áll össze belőle. Mivel soha senki sem állította, hogy ha egy vödörben összekeversz pár kiló aminosavat meg nukleotidot, abból pont egy E. coli ugrana elő, ezért annyi történt, hogy felvázoltál egy modellt, aminek köze sincs az abiogenzishez vagy az evolúcióhóz, ráadásul soha senki sem állította, hogy így jött létre az élet, majd meggyőzően cáfolod. A bibi ott van, hogy a saját agyrémeid cáfolatának semmi köze az evolúció cáfolatához.