A relativitási elméletek
Elküldve: 2011.03.11. 12:43
Gábor felszólítására nyitottam külön topic-ot a relatívitási kérdések megvitatására.
Kezdésként az Ősrobbanások topic-ból áthozott téma:
Amikor két test/rendszer mozog egymáshoz viszonyítva, akkor egyikből sem fektethetünk mérőrudat a másikhoz, miután a másik mozog.
Ebből adódóan az egyik testről a másikat csak a fény (illetve valamilyen mozgó jeltovábbító jelenség, ) segítségével-közvetítésével mérhetjük meg.
Tegyük fel, hogy az egyik testhez rögzítünk egy olyan koordináta rendszert, amelynek minden pontján van egy megfigyelő, a rendszer többi megfigyelőjénél lévő órákkal összeszinkronizált órával.
A hozzá viszonyítva mozgó testet ez a megfigyelő sem érintheti meg, azaz a testet, bármilyen közel is legyen hozzá a megfigyelő, akkor is csak a jeltovábbító jelenség közvetítésével tudja megfigyelni.
Viszont ezáltal a megérinthetetlenséggel, van egy a mozgásból és a jeltovábbító jelenség sebességének arányából következő mérési "hiba" minden mérési eredményben.
Ennek a "hibának" a nagysága ß=1/ gyök(c²-v²)/c Ezt a "hiba arányt" a Lorentz transzformáció gammájának nevezzük.
Einstein átrendezte a gyök(c²-v²)/c hányadost (pontosabban Mileva végezte az átrendezést,)
gyök(c²-v²)/c = gyök((c²-v²)/c²) =gyök((c²/c²-v²/c²)= gyök((1-v²/c²) alakra.
Így ebben a gyök((1-v²/c²) formájában került be Einstein 1905-ben,
"ON THE ELECTRODYNAMICS OF MOVING BODIES
By A. Einstein
June 30, 1905" című, a Planck főszerkesztésével készült folyóiratban megjelent művébe.
( Megtekinthető angolul: http://www.fourmilab.ch/etexts/einstein/specrel/www/ )
Azt írtad, hogy sehogy sem tudod elképzelni, hogy ne lenne valós a hossz megváltozása.
Pedig elképzelhető, hogy ha minden megfigyelés eredményében ott van az a gamma arány,
akkor minden megfigyelt méret, minden mérési eredmény gamma arányában eltér a megfigyelt test valós méretétől.
Azaz ha a megfigyelt testet a megfigyelőhöz viszonyítva álló helyzetben mérjük meg, akkor nincs a mérési eredményben ez a gamma arányú "hiba", ha pedig mozgó helyzetben, akkor mindig benne van a mérési eredményben a gamma arányú "hiba".
Viszont a megfigyelő számára az a valóság amit maga a megfigyelő lát, mér, érzékel.
Így két, egymástól a gamma aránnyal eltérő "valóság" létezik. Az egyik, az álló, amelyben nincs benne ez a gamma arányú "hiba" és a mozgó, amelyben minden sebességnél benne van a gamma arányú "hiba".
Vagyis a vonaton zajló eseményeket a sín mellett állók csak és kizárólag a gamma hibával képesek megfigyelni, megmérni, így a sín mellett álló "valósága" a rövidült hosszúságú vonat.
Ez persze azt is jelenti, hogy miután pusztán gamma arányú mérési "hiba" a rövidülés látszata, a vonat hossza nem változik, nem fog beleférni a nyugvó hosszánál rövidebb alagútba.
Így a sín mellett álló megfigyelőkhöz viszonyítva álló, olyan hosszúságú alagútba sem, amelynek a megfigyelők mércéi szerint a hossza azonos hosszú, a gamma arányú mérési hibával rövidebb hosszúságúnak mért vonat hosszával.
Kezdésként az Ősrobbanások topic-ból áthozott téma:
Amikor két test/rendszer mozog egymáshoz viszonyítva, akkor egyikből sem fektethetünk mérőrudat a másikhoz, miután a másik mozog.
Ebből adódóan az egyik testről a másikat csak a fény (illetve valamilyen mozgó jeltovábbító jelenség, ) segítségével-közvetítésével mérhetjük meg.
Tegyük fel, hogy az egyik testhez rögzítünk egy olyan koordináta rendszert, amelynek minden pontján van egy megfigyelő, a rendszer többi megfigyelőjénél lévő órákkal összeszinkronizált órával.
A hozzá viszonyítva mozgó testet ez a megfigyelő sem érintheti meg, azaz a testet, bármilyen közel is legyen hozzá a megfigyelő, akkor is csak a jeltovábbító jelenség közvetítésével tudja megfigyelni.
Viszont ezáltal a megérinthetetlenséggel, van egy a mozgásból és a jeltovábbító jelenség sebességének arányából következő mérési "hiba" minden mérési eredményben.
Ennek a "hibának" a nagysága ß=1/ gyök(c²-v²)/c Ezt a "hiba arányt" a Lorentz transzformáció gammájának nevezzük.
Einstein átrendezte a gyök(c²-v²)/c hányadost (pontosabban Mileva végezte az átrendezést,)
gyök(c²-v²)/c = gyök((c²-v²)/c²) =gyök((c²/c²-v²/c²)= gyök((1-v²/c²) alakra.
Így ebben a gyök((1-v²/c²) formájában került be Einstein 1905-ben,
"ON THE ELECTRODYNAMICS OF MOVING BODIES
By A. Einstein
June 30, 1905" című, a Planck főszerkesztésével készült folyóiratban megjelent művébe.
( Megtekinthető angolul: http://www.fourmilab.ch/etexts/einstein/specrel/www/ )
Azt írtad, hogy sehogy sem tudod elképzelni, hogy ne lenne valós a hossz megváltozása.
Pedig elképzelhető, hogy ha minden megfigyelés eredményében ott van az a gamma arány,
akkor minden megfigyelt méret, minden mérési eredmény gamma arányában eltér a megfigyelt test valós méretétől.
Azaz ha a megfigyelt testet a megfigyelőhöz viszonyítva álló helyzetben mérjük meg, akkor nincs a mérési eredményben ez a gamma arányú "hiba", ha pedig mozgó helyzetben, akkor mindig benne van a mérési eredményben a gamma arányú "hiba".
Viszont a megfigyelő számára az a valóság amit maga a megfigyelő lát, mér, érzékel.
Így két, egymástól a gamma aránnyal eltérő "valóság" létezik. Az egyik, az álló, amelyben nincs benne ez a gamma arányú "hiba" és a mozgó, amelyben minden sebességnél benne van a gamma arányú "hiba".
Vagyis a vonaton zajló eseményeket a sín mellett állók csak és kizárólag a gamma hibával képesek megfigyelni, megmérni, így a sín mellett álló "valósága" a rövidült hosszúságú vonat.
Ez persze azt is jelenti, hogy miután pusztán gamma arányú mérési "hiba" a rövidülés látszata, a vonat hossza nem változik, nem fog beleférni a nyugvó hosszánál rövidebb alagútba.
Így a sín mellett álló megfigyelőkhöz viszonyítva álló, olyan hosszúságú alagútba sem, amelynek a megfigyelők mércéi szerint a hossza azonos hosszú, a gamma arányú mérési hibával rövidebb hosszúságúnak mért vonat hosszával.