@repair (40513): Dehogynem! Nagyon is jól gondolod!
Legfeljebb egy kicsit másként, de úgy is forgásként lehet értelmezni.
Vegyük az ismert "szabályokat"! Egyenes vonalban terjedő foton max.(és min.) sebessége=c.
Na igen, de ha elgörbített útvonalon halad, akkor a görbületet "kintről" szemlélő mit lát?
Azaz amíg körbefut a foton, egy-egy időpillanatra halad a külső szemlélő számára (derékszögű koordináta rendszerében,) egy-egy térirányban.
Vagyis az eredő sebessége a gömbfelszín egyszeri befutása végére minden irányban -c+c=0 azaz adva van a nulla sebességű átlag..
Hoppá! És akkor mi van, ha nem egyetlen "nagy" foton, hanem mikro energiájú spinfotonok milliárdjai végzik ezt a gömbfelületen haladást?
Nos, akkor könnyen belátható, hogy a sebességeik eredője folyamatosan, minden időpillanatban zéró, ha egy egy térirány mentén legalább két, egymással ellentétes irányú haladást végző spinfoton mozog a közös gömbfelületen.
Na de, mi tarthatná gömbfelületen a fotonokat? Erre is egyszerű a magyarázat: Az idő.
Pontosabban az idő múlási sebességének térbeli eloszlása. (Na jó, fogalmazhatunk úgy is, ahogy Einstein: az energia téridő görbületet okozó hatása.)
Ugyanis ha minden spinfoton a pillanatnyi haladási helyén időlassulást okoz, azaz téridő görbületet generál, akkor az időlassulás mértéke azaz a téridő görbület rádiusza a gömbfelszín belső felén nagyobb spinfoton sűrűséget okoz, mint a külső felén. (Miután egy gömbhéj belső rádiusza kisebb mint a külső, ezzel a belső felszín kisebb mint a külső felszín. Tehát ugyanazon spinfotonszám egységnyi felületelemre vetítve nagyobb sűrűséget jelent a kisebb belső oldalon, mint a nagyobb külső oldalon.)
Ezzel pedig az időlassulás a gömbfelszín belső felén nagyobb, mint a külső felén. A fotonok útvonala pedig a megfigyelések szerint mindig a nagyobb energia sűrűség felé hajlik el.
Azaz a spinfotonok együttesen, kölcsönösen létrehozzák a gömb alakú téridő görbületet amelyen haladnak.
Ha pedig hullámnak tekintenénk a fotonokat, akkor úgy is fogalmazhatnánk, hogy akkor stabil egy ilyen gömbfelszín, ha a rajta haladó spinfoton hullámok hullámhosszának egész számú többszöröse a felszínen befutandó úthosszuk. (Mert ekkor minimális energia vesztésű állóhullámoknak kellene tekintenünk egy ilyen rendszer minden egyes spinfotonját.)
Vagyis: Igen! Az elemi részecskéink mikro energiájú spinfotonokból állnak, 4D-s "abszolút rotációs" forgással.
És természetesen ebből az is következik, hogy ha az a "minimális energia vesztés" a külvilág számára elektromos töltésként hat, akkor két ilyen rendszer, ha a mozgásállapotaik különbözőek, akkor gyorsulással hathat egymásra.
Ezzel a spinfotonjaik egy részét "átpréselik" a másik gömbfelszínbe, vagyis mindkettőnek megváltozik a téridő görbülete és az pedig spinfoton csomagok elvesztésével foton sugárzást okoz a külvilág felé..
Mint ahogyan ezt tapasztaljuk akár hányszor a mobilon felhívunk valakit. A mobilunkban a gyorsulásra kényszerített elektronok spinfoton csomagokat vesztenek. Ezeket a csomagokat nevezzük fotonoknak..
Így érthető, hogy hogyan lehetséges az, hogy az álló anyagból, a "lehetetlen" gyorsulás nélkül egyből fénysebességű fotonok léphetnek ki. Hiszen addig is fénysebességűek voltak, ezért nem volt szükség a c sebességre való gyorsulásukra.
És még számos jelenség válik magától értetődővé ha megértjük, hogy az idő- a téridő görbület- és a spinfotonok áramának sűrűség eloszlása egy és ugyanazon jelenség különféle megnyilvánulása.
*** És hogy mennyire szingularitásos a Lorentz transzformáció gamma függvénye amely szerint a fénysebességgel haladónak az idejét végtelenül lelassultnak feltételezzük, arra jó példa nem csak a spinfotonok alkotta részecske modell, hanem például a lézerek önfókuszálódási folyamata.
Hiszen a fotonok sűrűségének növekedésével, azaz az általuk okozott téridő görbület létrehozásával egy időben, késleltetés nélkül elfordul a lézer fény haladási iránya és egyetlen, végtelenül vékony nyalábként haladnak tovább.
A fentebbiek olvasata után nyilvánvalóan azért mert a sűrűsödés közben, a nyaláb magjában, ahol a legnagyobb az energia sűrűség, ott a legnagyobb mértékű az időlassulás és ezzel a téridő görbület mértéke is.
Ehhez pedig azonnali reagálás kell. Azaz ha a fotonok ideje végtelenül lassú lenne, akkor nem létezne ez a jelenség sem.
No és persze akkor a fotonok gömbhéjra görbülése sem következhetne be, hiszen szintén végtelenül kicsiny idő alatt kell "reagálniuk" a sűrűségük okozta kölcsönhatásokra.
Vagy említhetnénk a tükröződési folyamatokat vagy még minden foton elnyelési és kisugárzási folyamatot. Hiszen ezek mindegyikében kölcsönhatóként részt vesznek. Azaz ha az idejük valóban végtelenül lassú lenne akkor a kilépéskor létrejövő impulzuspár egyik tagja (amelyiket a foton hordozza és okozza) csak végtelenül sok idő múltán hathatna vissza a kisugárzóra. Azaz sérülne az impulzuspárokra érvényes impulzus szimmetria és az impulzus megmaradás tétele is. Ezekről pedig tapasztalatból tudjuk, hogy nem sérülnek, ergo a foton ideje ezek szerint sem lehet végtelenül lelassult.