@bkercso (69865): Egy állandó forrású mező, statikus
térerősségű. Ez nyilvánvaló. Bekapcsolod egy tekercs áramát, akkor a tekercs helyétől fénysebességgel távolodva jelenik meg az erőtere.
( Ha kikapcsolod a tekercs áramát, akkor a tekercs környezetében jelenik meg először az "erőtér mentes" állapot, majd szintén fénysebességgel, a lekapcsolt forrástól kiterjedve távolodik. Például amikor bekapcsoljuk egy tekercs áramát, akkor 1 másodperc múlva már a Hold távolságán is megjelenik (persze rettenetesen kis térerősséggel). A kikapcsolásról is éppen ilyen késleltetéssel szerezhet tudomást egy, a Hold távolságán lévő megfigyelő.)
Na de! Az áramló töltések a folyamat alatt a korábbi helyükről áramolnak az új helyükre.
A szemléletesség kedvéért vegyünk például egy fénymásodperc hosszú vezeték két végére egy-egy hatalmas fémlabdát.
A vezető közepére elhelyezett tekercsre fluxusváltozással hatva, tereljük az egyik gömbről a másikra az elektronok egy részét.
Így képződött egy elektron többlettel és egy elektron hiánnyal rendelkező gömbünk.
Gondolom egyértelmű, hogy mindkét gömbtől az elektrosztatikus tere fénysebességgel távolodóan felépülő mező formájában jelenik meg. Ebből a kiinduló állapotból, kössük a gömböket össze egy tekercsen keresztül.
A gömbökön csökken a "lefedetlen" töltés mennyiség. Azaz a negatív töltésű gömb helyén a többlet elektronok okozta negatív térerősség csökken, az elektronhiányos, "pozitív" töltésű gömb helyén a pozitív térerősség az oda érkező elektronokkal szintén csökken.
Az is belátható, hogy a kiegyenlítődés a nagy távolság folytán hosszú idő alatt zajlik.
Nyilván az is belátható, hogy az áramlással az elektronok sem és a protonok sem fognak mást tenni, mint bármikor máskor, azaz nem kapcsolják be és nem kapcsolják ki Coulomb tereiket. Pusztán az egymáshoz közeledéssel lesz a kisugárzott tereik eredője "semleges".
Vagyis továbbra is jelen lesz a negatív és a pozitív erőtér, de az egyidejűségük folytán az eredő munkavégző képességük válik nullává.
Na akkor nézzük a kettő gömb közötti tekercs szerepét!
Úgy gondolom, hogy egyértelmű az is, hogy a felhalmozással okozott feszültség többlet energiát képvisel. Ezt a tekercsen átfolyatással ( a tisztább látásmód kedvéért szupravezető tekercs legyen,) gyorsulásra és ezzel polarizált sugárzásra kényszerítéssel a mágneses jelenségeket okozó mező felépítésére fordítódik.
Így persze ez az elrendezés az elektronok tömege és ezzel lendülete folytán a kezdetben pozitív töltésű gömbre lendülve, azt negatív töltésűvé változtatja. (A lendületben lévők hátrafelé a sebességükkel arányosan kevésbé negatívnak látszanak (rel.Doppler) így a kiegyenlítődés helyett "túltöltődés" következik be.
Ezzel persze a kezdeti helyzethez viszonyítva fordított polaritású töltéseloszlás alakul ki.
Azaz létrehoztunk egy rezgőkört. Ahogy illik, gyorsulásokkal felépülő és összeomló Coulomb és mágneses mezőkkel. (Ha még a tekercsben vasmag is lenne, akkor a doménjeinek elforgatásához felhasznált energiahányadot a Lenz törvény értelmében ellentétes polaritású feszültség formájában visszakapva, lassítanánk a lengési periódus idejét.)
Azaz hogy is van ez? Volt egy gömb amelyre elektron többletet juttatva a helyétől fénysebességgel távolodó frontú, fénysebességgel kiterjedő elektromos mezőt építettünk fel.
És szintén volt egy gömbünk, amelytől pozitív protonjainak elektromos mezejének kiterjedése szintén ... na itt azt írhatnám, hogy fénysebességgel távolodik, de igazából az a mező már, a gömb odahelyezésétől kezdve arról a helyről folyamatosan (sugározta) létrehozta a pozitív töltéseinek a elektrosztatikus terét. Csak akkor még ugyanonnan az elektronok negatív előjelű térereje is a pozitívval együtt kiterjedt. Azaz csak az elektronok miatt látszott semlegesnek, nem sugárzónak az odahelyezett gömb.
Most ismét pause..
Újra folytatva... Tehát ott tartottam, hogy az egyenes vezetőn haladó elektronok mágneses terének irányától (akár) eltérő irányú lehet a tekercs által keltett erőtér iránya. (Nyilván, hiszen a tekercset elfordíthatjuk, és persze a felcsévélés során a vezető iránya is változó.)
Ami mindkét esetben érvényes az a bírált jobbkéz-szabály, praktikusan szemlélteti az indukció irányát.
Így az egyenes vezetőt körül vevő indukció, a tekercs esetében "feltekerve" már eredői képében hozza létre a hatást. De továbbra is az áramlás irányára merőleges síkú az
Ja hogy azt még nem hallottad, hogy a spinnek valamiféle köze lenne az indukció irányához?
Nos, nem csoda. Nem tárgya az oktatásnak.
Ez a hely pedig nem tankönyv. Ezért csak fenntartással szabad fogadnod nem csak az általam, hanem bármelyik posztoló által írtakat.
Viszont könnyen belátható az, hogy ha egy részecske forgási szimmetriát mutathat, akkor a forgatás és a gyorsulás kölcsönhatásának eredménye egy vektorhármas.
Nyilvánvalónak tűnik a
számomra, hogy a Coriolis jelenséggel azonos alakú függvényű, jellemzőjű hatás, szintén legalább két gyorsulás eredményeként jöhet létre. Az egyik gyorsulás egyenes vonalú (vagy közel egyenes vonalú) akkor a másik gyorsulás csak centripetális lehet.
Így a centripetális gyorsulás okaként az összes lehetőség közük a spin mint forgatás, összefüggése a kérdésre
kézenfekvő megoldásként adódik.