Krokodil Dundee írta:Egy példa a kivételre a rezgések interferenciája:
Ennél viszont már nem mondhatod el hogy a két összetevő energia összege is egyenlő az eredő energiával. Mert a két amplitúdót összeadhatod, de az energiákat nem mert az energia képletében négyzeten van az amplitúdó.
Nagyon gyors vagy, közben javítottam az előzőben a 3-ast 1-esre, de te még az eredetire válaszoltál
De végül is a kettő majdnem ugyanaz, úgyhogy mindegy is.
Amit most írsz, két rezgés összetételénél, az igaz, hogy a rezgő rendszer energiája az amplitúdó négyzetével arányos. Ha két azonos amplitúdójú rezgést összeraksz, akkor az energiája 4-szer akkora lesz, mint egy rezgésnek. De ennek a megvalósításához 4-sze annyi munka is kell. Nem tudom, konkrétan milyen fizikai rendszerre gondolsz. De akármilyenre is, az úgy biztos nem megy, hogy 1 egység energiával létrehozod az egyik rezgést, újabb 1 egységgel létrehozod a másikat, majd a kettőt egyszerűen "összerakod", és kapsz 4 egység energiát. Amikor az "összerakást" elvégzed, akkor be kell fektetned a hiányzó 2 egységet, az nem fog ingyen menni.
Vagy ha egyből úgy alkotod meg a rendszert, hogy a két rezgés már eleve össze legyen adódva, akkor meg eleve 4 egység munkát kell befektetned a beindításához. Ez biztos, hogy kiszámolható, csak a tudni kell hozzá, hogy milyen rendszerről is van szó.
Vegyük például az elektromos erőteret egy kondenzátor lemezei között. Azt is megduplázhatod. Az energia ekkor is a 4-szeresére növekszik. De a megduplázáshoz újabb töltéseket kell vinned a lemezekre, amihez egyre több munka kell. Az első adag töltést felviheted 1 egység munka árán. De a második adag felviteléhez már nem 1, hanem 3 egység munka fog kelleni. A harmadik adaghoz 5 egység, stb. Mert az újabb töltéseket a már ott lévő töltések taszító ereje ellenében kell mozgatnod, azokból pedig egyre több van. Innen jön a négyzetes képlet, innen jön a "szinergetikus hatás" (akármi legyen is az, gondolom, egy ingyenenergia-szakszó
Tehát ha ilyen módon akarod levezetni a többletenergiát, akkor elvi hibát követsz el, megfeledkezel a két független rendszer összetolásához szükséges munkáról.
De én most nem is erre próbáltam rámutatni, hanem egy mélyebb logikai ellentmondásra. Arra, hogy amikor modellezel egy rendszert, számolod az energiaviszonyait, akkor legelőször is meg kell hoznod egy döntést: a hagyományos fizika/elektrodinamika szerint számolsz, vagy más törvények szerint.
Dönthetsz úgy, hogy te más törvényeket alkalmazol, mert szerinted a fizika alaptörvényei nem jók. Ahogyan dönthetsz úgy, hogy a háromszöget nem euklideszi síkban rajzolod. De akkor már a modellezés, a számítások során sem alkalmazhatod a hagyományos törvényeket (euklideszi axiómákat). Akkor már nem fog úgy működni semmi, mint a hagyományos esetben. Akkor más szabályokat kell kimondanod a rezgések összetételére is, amelyekben már valószínűleg az amplitúdók sem úgy fognak összeadódni, ahogy megszoktuk, és semmi sem úgy fog működni.
Vagy dönthetsz úgy, hogy elfogadod az alaptörvényeket, és azokkal számolgathatod az amplitúdókat/energiákat (szerintem te inkább ezt próbálod). Akkor viszont semmiképp sem juthatsz olyan következtetésre, hogy többletenergia keletkezik. Mert ugyanezekből az alaptörvényekből le van vezetve az energiamegmaradás is. Teljesen általánosan. Kibúvók nélkül. Ha tehát te más eredményt hozol ki, akkor vagy ez a levezetés hibás, vagy a te számításod.
Amit te próbálsz, az olyasmi, mintha elfogadnád az euklideszi geometria axiómáit, és mégis olyan háromszöget keresnél, aminek a szögei nagyobbak 180 foknál.