Miért gondolja bárki is, hogy valaha is megvalósulhat az ú.n. Alcubierre-hajtómű KORREKT MÓDON MŰKÖDŐKÉPES változata?
Elküldve: 2015.07.20. 23:14
Néhány hónapja a legkülönfélébb honlapokon találhatni kritikátlanul lelkes beszámolókat az ú.n. Alcubierre-hajtás (Star Trek-béli nevén: Warp-hajtómű) megvalósíthatóságáról.
Aki netán nem tudná, mi fán is terem ez a dolog, annak javaslom, nyissa meg az alábbi internet-címeket, mielőtt tovább olvassa, miről is nyekergek…
● Wikipédia –
https://hu.wikipedia.org/wiki/Alcubierre-meghajt%C3%A1s
● Is Warp Drive Real? – http://www.nasa.gov/centers/glenn/techn ... /warp.html
● Did NASA Just Accidentally Discover Warp Drive? – http://www.fromquarkstoquasars.com/did- ... -alert-no/
● TÉRHAJTÓMŰ A VALÓSÁGBAN –
http://eve-offline.hu/2013/12/05/terhaj ... ndeg-post/
● Térhajtómű kutatásokat pénzel a NASA –
http://pcworld.hu/tudomany/terhajtomu-k ... -nasa.html
● Valósággá válhat a térhajtómű –
https://ipon.hu/hir/valosagga_valhat_a_terhajtomu/22357
…és így tovább…
A lényeg – és most a legelső (Wikipédia) szegmensből idézek: „1994-ben Miguel Alcubierre fizikus javasolt egy módszert a tér geometriájának megváltoztatására egy hullám létrehozásával, ami előtt a tér összenyomódik, mögötte pedig újból kitágul. A kettő közötti, úgynevezett „téridő-buborékban” lévő űrhajó hagyományos térben van, ami vele együtt halad. Az űrhajó a buborékon belül nem végez mozgást, és az ott lévő testekkel interakcióba tud lépni.” – idézet vége.
Alcubierre egyébiránt, elismert mexikói fizikus, tehát NEM egy habókos, műkedvelő tudomány-bolond vagy ilyesmi…
Folytatva.
Alcubierre szerint egy – működőképes – térhajtómű NEGATÍV tér létrehozását igényli, amit néhány tucat dekányi NEGATÍV ANYAGGAL lehetne megvalósítani! (Hssz, csekélység az egész!…) Ám, ha egy ilyen hajtómű egyszer megvalósulna (szerintem a világmindenség utolsó protonjának elbomlásáig sem lesz létrehozható egy KORREKT MÓDON MŰKÖDŐ Alcubierre-hajtómű, de ezt kicsit lejjebb fejtem ki, éspedig igen egyszerű formál-logikai úton…), akkor úgy lehetne a FÉNYSEBESSÉGNÉL NAGYOBB(!) sebességű térbeli haladást elérni általa, hogy az utazás során NEM KELLENE IDŐ-DILATÁCIÓVAL SZÁMOLNI! Vagyis, nem alakulna ki az ikerparadoxon nevezetű, közismert „jelenség” – ami például (állítólag) egy relativisztikus sebességű (a fénysebességet igen nagy százalékban megközelítő sebességű) űrhajóval történő utazás velejárója, egy Föld – Aldebaran oda-vissza úton. Éspedig azért nem keletkezne idő-dilatációs hatás, mert egy Alcubierre-hajtóműves űrhajó, miközben warp-hajtásra kapcsol, NEM HALADNA A TÉRBEN, hanem csak TERET SŰRÍTENE MAGA ELŐTT (az ábrákat nézve, inkább maga alá tolná azt), illetve TERET TÁGÍTANÁ MAGA MÖGÖTT (az ábrákat nézve, inkább maga fölé tolná azt), vagyis „utazás” közben gyakorlatilag HELYBEN MARADNA, és csak AZ ŐT KÖRÜLVEVŐ TÉR MOZDULNA EL ELŐLE, illetve MÖGÜLE (és vele minden más is – jegyzém meg halkan –, ami az őt körülvevő térben található volna…). (Röhej!...)
(Ja, és az előbbi ok miatt, az űrhajósoknak sem kellene testük vészes megnyúlásától tartania, miközben a fénysebességnél gyorsabban robognának az úrhajóval…)
Az idő-dilatációs effektus „kilövése” miatt tehát, mondjuk egy Föld - Aldebaran oda-vissza út pontosan ugyanannyi ideig tartana egy Alcubierre-hajtással bíró űrjármű fedélzeti órája szerint, mint amennyi időt egy, a Földön maradt családtag mérne a saját lakásában! (…?)
Még néhány tájékoztató mondat, mielőtt a – kijózanítóan súlyos kételyeimet – kifejtem.
Alcubierre, miután teóriáját kiötlötte, némi számolgatás során úgy találta, hogy hajtóműve nem működhet, mert üzemelése EMBERTELENÜL SOK energiát (leginkább negatív teret létrehozni képes negatív energiát) igényelne. Egy időre tehát, ad acta tette a dolgot.
Aztán néhány évvel ez előtt, egy (ha jól sejtem, Harold White nevű) fizikus újból átnyálazta Alcubierre elméleti dokumentációját, majd kiötlötte, hogy amennyiben megváltoztatnák a hajtómű GEOMETRIÁJÁT (itt értsd: szerkezeti kialakítását), akkor a dolog – vagyis a warp-hajtás – töredéknyi energiaigénnyel is működhetne!
Mintegy másfél éve aztán Harold White nagy nyilvánosság előtt be is jelentette, hogy tudóstársaival belefogtak az Alcubierre-hajtás elvének tényszerű valósággá formálásába! Mi több, állítólag (sztem csak állítólag…) a NASA 50 000 (ötvenezer) dollár támogatással már be is szállt White csapatának támogatásába, vagyis abba a munkába, aminek során ők (állítólag) Alcubierre alapelve nyomán, de a White által javasolt szerkezeti módosításokat messzemenően szem előtt tartva, elkészítenének egy kísérleti warp-hajtóművet – kicsiben!…
MOST TESSÉK KAPASZKODNI!
Az Alcubierre-hajtómű NEM MŰKÖDHET!
Hogy miért is nem? Pofonegyszerű! Mondom is.
Képzeljünk el egy – mondjuk Budapesten, az Andrássy út villa-negyedében lévő – nagypolgári villát, benne egy nagyjából 50 négyzetméter alapterületű szobát, azon belül pedig egy nagyjából a szoba középső szektorában lévő, tökéletes négyzet alakú, Türkmenisztánban készült, kézi-csomózású perzsaszőnyeget a padlón.
Megvan?
Most képzeljük el, hogy a szőnyeg sarkaitól (a 4 sarkától) nem messze, de TELJES TERJEDELMÜKBEN a szőnyegen, a következő dolgok vannak:
● egy eredeti biedermeier-stílű zsúrasztal – rajta egy komplett kínai porcelán teáskészlettel, továbbá
● egy nehéz tölgyfából készült koloniál íróasztal, az asztallapon értékesebbnél értékesebb fóliánsokkal (mondjuk a XII. századból), meg egy szecessziós petróleumlámpa, ami még működik is, vagyis ÉG BENNE A PETRÓLEUM…; aztán legyen ott még
● egy hajlított elemekből összeállított, könnyű tonet hintaszék, amiben a 93 éves nagypapa szunyókál csendesen, végül virítson még ott
● egy NAGGGYON-NAGGGYON értékes…., Ming-korabeli porcelán-váza (ami csak úgy ott van
Ez is megvan?
Na, most játsszuk le – gondolatban –, hogy a szőnyegen (mondjuk annak mértani közepén) egy tányér átmérőjű térrészben A PILLANAT TÖRTRÉSZE ALATT két dolgot teszünk:
a) a szőnyeg látóirányunkkal megegyező oldalán MAGUNK ALÁ RÁNTJUK a szőnyeget, ugyanakkor (tehát egyazon időpillanatban!)
b) a látóirányunkkal ellentétes oldalon MAGUNK FÖLÉ TOLJUK hirtelen a szőnyeg anyagát!
Ez is megvolt?
Szerintetek MI A FEKETE BÁNAT TÖRTÉNNE A SZŐNYEGEN LÉVŐ DOLGOKKAL?!
(Értve ez alatt, például a hintaszékben szunyókáló, 93 éves, nagypapát, meg a petróleumlámpát… A tányér átmérőjű térrészben lévő akárkiről már nem is beszélve…) Na, meg a szőnyeg anyagának sorsáról se feledkezzünk meg, miután az Alcubierre-féle – „barátságos” mértékű – huzi-voni procedúra lezajlott…
Ugye nem kell részleteznem…
Egy szó, mint 100, egy Alcubierre-hajtóműves (warp-hajtásos) űrhajó valóban moccanni sem tudna onnan, ahol „leparkolt” az űrben, merthogy A FÉL UNIVERZUMOT rántaná magára!...
Nnna! EZÉRT nem működhet az Alcubierre-hajtás!
Aki netán nem tudná, mi fán is terem ez a dolog, annak javaslom, nyissa meg az alábbi internet-címeket, mielőtt tovább olvassa, miről is nyekergek…
● Wikipédia –
https://hu.wikipedia.org/wiki/Alcubierre-meghajt%C3%A1s
● Is Warp Drive Real? – http://www.nasa.gov/centers/glenn/techn ... /warp.html
● Did NASA Just Accidentally Discover Warp Drive? – http://www.fromquarkstoquasars.com/did- ... -alert-no/
● TÉRHAJTÓMŰ A VALÓSÁGBAN –
http://eve-offline.hu/2013/12/05/terhaj ... ndeg-post/
● Térhajtómű kutatásokat pénzel a NASA –
http://pcworld.hu/tudomany/terhajtomu-k ... -nasa.html
● Valósággá válhat a térhajtómű –
https://ipon.hu/hir/valosagga_valhat_a_terhajtomu/22357
…és így tovább…
A lényeg – és most a legelső (Wikipédia) szegmensből idézek: „1994-ben Miguel Alcubierre fizikus javasolt egy módszert a tér geometriájának megváltoztatására egy hullám létrehozásával, ami előtt a tér összenyomódik, mögötte pedig újból kitágul. A kettő közötti, úgynevezett „téridő-buborékban” lévő űrhajó hagyományos térben van, ami vele együtt halad. Az űrhajó a buborékon belül nem végez mozgást, és az ott lévő testekkel interakcióba tud lépni.” – idézet vége.
Alcubierre egyébiránt, elismert mexikói fizikus, tehát NEM egy habókos, műkedvelő tudomány-bolond vagy ilyesmi…
Folytatva.
Alcubierre szerint egy – működőképes – térhajtómű NEGATÍV tér létrehozását igényli, amit néhány tucat dekányi NEGATÍV ANYAGGAL lehetne megvalósítani! (Hssz, csekélység az egész!…) Ám, ha egy ilyen hajtómű egyszer megvalósulna (szerintem a világmindenség utolsó protonjának elbomlásáig sem lesz létrehozható egy KORREKT MÓDON MŰKÖDŐ Alcubierre-hajtómű, de ezt kicsit lejjebb fejtem ki, éspedig igen egyszerű formál-logikai úton…), akkor úgy lehetne a FÉNYSEBESSÉGNÉL NAGYOBB(!) sebességű térbeli haladást elérni általa, hogy az utazás során NEM KELLENE IDŐ-DILATÁCIÓVAL SZÁMOLNI! Vagyis, nem alakulna ki az ikerparadoxon nevezetű, közismert „jelenség” – ami például (állítólag) egy relativisztikus sebességű (a fénysebességet igen nagy százalékban megközelítő sebességű) űrhajóval történő utazás velejárója, egy Föld – Aldebaran oda-vissza úton. Éspedig azért nem keletkezne idő-dilatációs hatás, mert egy Alcubierre-hajtóműves űrhajó, miközben warp-hajtásra kapcsol, NEM HALADNA A TÉRBEN, hanem csak TERET SŰRÍTENE MAGA ELŐTT (az ábrákat nézve, inkább maga alá tolná azt), illetve TERET TÁGÍTANÁ MAGA MÖGÖTT (az ábrákat nézve, inkább maga fölé tolná azt), vagyis „utazás” közben gyakorlatilag HELYBEN MARADNA, és csak AZ ŐT KÖRÜLVEVŐ TÉR MOZDULNA EL ELŐLE, illetve MÖGÜLE (és vele minden más is – jegyzém meg halkan –, ami az őt körülvevő térben található volna…). (Röhej!...)
(Ja, és az előbbi ok miatt, az űrhajósoknak sem kellene testük vészes megnyúlásától tartania, miközben a fénysebességnél gyorsabban robognának az úrhajóval…)
Az idő-dilatációs effektus „kilövése” miatt tehát, mondjuk egy Föld - Aldebaran oda-vissza út pontosan ugyanannyi ideig tartana egy Alcubierre-hajtással bíró űrjármű fedélzeti órája szerint, mint amennyi időt egy, a Földön maradt családtag mérne a saját lakásában! (…?)
Még néhány tájékoztató mondat, mielőtt a – kijózanítóan súlyos kételyeimet – kifejtem.
Alcubierre, miután teóriáját kiötlötte, némi számolgatás során úgy találta, hogy hajtóműve nem működhet, mert üzemelése EMBERTELENÜL SOK energiát (leginkább negatív teret létrehozni képes negatív energiát) igényelne. Egy időre tehát, ad acta tette a dolgot.
Aztán néhány évvel ez előtt, egy (ha jól sejtem, Harold White nevű) fizikus újból átnyálazta Alcubierre elméleti dokumentációját, majd kiötlötte, hogy amennyiben megváltoztatnák a hajtómű GEOMETRIÁJÁT (itt értsd: szerkezeti kialakítását), akkor a dolog – vagyis a warp-hajtás – töredéknyi energiaigénnyel is működhetne!
Mintegy másfél éve aztán Harold White nagy nyilvánosság előtt be is jelentette, hogy tudóstársaival belefogtak az Alcubierre-hajtás elvének tényszerű valósággá formálásába! Mi több, állítólag (sztem csak állítólag…) a NASA 50 000 (ötvenezer) dollár támogatással már be is szállt White csapatának támogatásába, vagyis abba a munkába, aminek során ők (állítólag) Alcubierre alapelve nyomán, de a White által javasolt szerkezeti módosításokat messzemenően szem előtt tartva, elkészítenének egy kísérleti warp-hajtóművet – kicsiben!…
MOST TESSÉK KAPASZKODNI!
Az Alcubierre-hajtómű NEM MŰKÖDHET!
Hogy miért is nem? Pofonegyszerű! Mondom is.
Képzeljünk el egy – mondjuk Budapesten, az Andrássy út villa-negyedében lévő – nagypolgári villát, benne egy nagyjából 50 négyzetméter alapterületű szobát, azon belül pedig egy nagyjából a szoba középső szektorában lévő, tökéletes négyzet alakú, Türkmenisztánban készült, kézi-csomózású perzsaszőnyeget a padlón.
Megvan?
Most képzeljük el, hogy a szőnyeg sarkaitól (a 4 sarkától) nem messze, de TELJES TERJEDELMÜKBEN a szőnyegen, a következő dolgok vannak:
● egy eredeti biedermeier-stílű zsúrasztal – rajta egy komplett kínai porcelán teáskészlettel, továbbá
● egy nehéz tölgyfából készült koloniál íróasztal, az asztallapon értékesebbnél értékesebb fóliánsokkal (mondjuk a XII. századból), meg egy szecessziós petróleumlámpa, ami még működik is, vagyis ÉG BENNE A PETRÓLEUM…; aztán legyen ott még
● egy hajlított elemekből összeállított, könnyű tonet hintaszék, amiben a 93 éves nagypapa szunyókál csendesen, végül virítson még ott
● egy NAGGGYON-NAGGGYON értékes…., Ming-korabeli porcelán-váza (ami csak úgy ott van
Ez is megvan?
Na, most játsszuk le – gondolatban –, hogy a szőnyegen (mondjuk annak mértani közepén) egy tányér átmérőjű térrészben A PILLANAT TÖRTRÉSZE ALATT két dolgot teszünk:
a) a szőnyeg látóirányunkkal megegyező oldalán MAGUNK ALÁ RÁNTJUK a szőnyeget, ugyanakkor (tehát egyazon időpillanatban!)
b) a látóirányunkkal ellentétes oldalon MAGUNK FÖLÉ TOLJUK hirtelen a szőnyeg anyagát!
Ez is megvolt?
Szerintetek MI A FEKETE BÁNAT TÖRTÉNNE A SZŐNYEGEN LÉVŐ DOLGOKKAL?!
(Értve ez alatt, például a hintaszékben szunyókáló, 93 éves, nagypapát, meg a petróleumlámpát… A tányér átmérőjű térrészben lévő akárkiről már nem is beszélve…) Na, meg a szőnyeg anyagának sorsáról se feledkezzünk meg, miután az Alcubierre-féle – „barátságos” mértékű – huzi-voni procedúra lezajlott…
Ugye nem kell részleteznem…
Egy szó, mint 100, egy Alcubierre-hajtóműves (warp-hajtásos) űrhajó valóban moccanni sem tudna onnan, ahol „leparkolt” az űrben, merthogy A FÉL UNIVERZUMOT rántaná magára!...
Nnna! EZÉRT nem működhet az Alcubierre-hajtás!