Tudományos kísérlet a parapszichológia szkeptikus megítélésé
Elküldve: 2014.01.07. 15:06
Kutatás a szkeptikusságról:
Idézet Hans J. Eysnek – Carl Sagent Mégis van magyarázat című könyvéből:
A mindenkori bíráló tág teret engedhet saját előítéletei kibontakozásának, ha annak eldöntéséről van szó, az alkalmazott kísérleti módszer megfelelő-e vagy sem.
Szolgáljon-e tendencia helyénvaló példájaként a hagyományos lélektani kutatások egy tanulságos mozzanata.
Ennek alkalmával a kutatók leírtak egy (nem létező) asztrológiai kísérletet. A véletlenszerű eredményeket bemutató tanulmány példányait pedig megküldték 10 vezető tudományos folyóirat szerkesztőinek.
Ezzel párhuzamosan az asztrológia eredményeit méltató tanulmányokat is eljutattak 10 másik laphoz gondosan ügyelve az érintett orgánumok hasonló színvonalára, és arra, hogy általában milyen arányban közlik a beküldött kéziratokat.
Azok a lapok, melyek „pozitív” hangvételű cikket kaptak, negatív elutasító választ adtak, referenseik (kiadás sorsát eldöntő kommentárok) pedig gyakran bírálták az alkalmazott módszereket.
A „negatív” tartalmú tanulmányok közül kilencet elfogadtak kiadásra, referenseik pedig inkább dícsérték ugyanazokat a kutatási módszereket, melyeket a másik folyóiratok kritikusai leszóltak.
Világos tehát, hogy valamely kísérleti módszer tálalása éppen az ellenkező hatást válthatja ki.
Hayman bírálatainak megjelenése idején egyikünk (Sargent) hét ganzfeld kísérletről számolt be.
Hayman csak eggyetlen esetben fogadta el, hogy a kísérleti tárgyat valójában véletlenszerűen választották ki. Ez a tanulmány a véletlen szintjéhez közeli eredményekről számolt be, ezért a legkevésbé volt kedvező az ESP bizonyítására.
Mivel mind a 7 kísérlet során pontosan ugyanazt a válogatási elvet követték, nyilvánvaló, és bizonyítható, hogy véleménye megformálásakor Hayman saját előítéleteiből indult ki. Ugyanis vagy mindegyik kísérlet jól elő volt készítve, vagy eggyik sem.”
Ezzel nyilván nem bizonyítottak a jelenségek. És a kísérletben leírtak vonatkoznak a szkeptikusokra, valamint a pszíben, homeopátiában stb. hívőkre is.
Mégis azt gondolom, amikor bíráljuk a meghökkentő, ma elfogadott világnézettől eltérő kutatásokat érdemes figyelembe venni az itt leírtakat, és meggondolni, hogy nem vagyunk-e részlehajlóak.
A könyvben megjelent kutatásoknak hivatkozásai is vannak. Azt nem találtam meg, hogy melyik tartozik ehhez. Azt gondolom kicsi a valószínűsége, hogy csak hazudják a kutatást, hisz könnyen lebuknának, és akkor hitelét vesztené eddig végzett munkájuk.
A könyvben sok kutatásról beszámolnak, de van benne sok olyan rész is, amikor nem tudományosan írnak esetekről, jelenségekről. Viszont itt megjegyzik, hogy a leírtak nem jelentenek tudományos bizonyítókat, néhol azt is, hogy igen kérdésesek. Olyan kérdéseket is vizsgálnak melyek csak elméleti felvetések, magyarázatok, de azt jól el lehet különíteni attól, amit ők bizonyítottnak tekintenek.
Idézet Hans J. Eysnek – Carl Sagent Mégis van magyarázat című könyvéből:
A mindenkori bíráló tág teret engedhet saját előítéletei kibontakozásának, ha annak eldöntéséről van szó, az alkalmazott kísérleti módszer megfelelő-e vagy sem.
Szolgáljon-e tendencia helyénvaló példájaként a hagyományos lélektani kutatások egy tanulságos mozzanata.
Ennek alkalmával a kutatók leírtak egy (nem létező) asztrológiai kísérletet. A véletlenszerű eredményeket bemutató tanulmány példányait pedig megküldték 10 vezető tudományos folyóirat szerkesztőinek.
Ezzel párhuzamosan az asztrológia eredményeit méltató tanulmányokat is eljutattak 10 másik laphoz gondosan ügyelve az érintett orgánumok hasonló színvonalára, és arra, hogy általában milyen arányban közlik a beküldött kéziratokat.
Azok a lapok, melyek „pozitív” hangvételű cikket kaptak, negatív elutasító választ adtak, referenseik (kiadás sorsát eldöntő kommentárok) pedig gyakran bírálták az alkalmazott módszereket.
A „negatív” tartalmú tanulmányok közül kilencet elfogadtak kiadásra, referenseik pedig inkább dícsérték ugyanazokat a kutatási módszereket, melyeket a másik folyóiratok kritikusai leszóltak.
Világos tehát, hogy valamely kísérleti módszer tálalása éppen az ellenkező hatást válthatja ki.
Hayman bírálatainak megjelenése idején egyikünk (Sargent) hét ganzfeld kísérletről számolt be.
Hayman csak eggyetlen esetben fogadta el, hogy a kísérleti tárgyat valójában véletlenszerűen választották ki. Ez a tanulmány a véletlen szintjéhez közeli eredményekről számolt be, ezért a legkevésbé volt kedvező az ESP bizonyítására.
Mivel mind a 7 kísérlet során pontosan ugyanazt a válogatási elvet követték, nyilvánvaló, és bizonyítható, hogy véleménye megformálásakor Hayman saját előítéleteiből indult ki. Ugyanis vagy mindegyik kísérlet jól elő volt készítve, vagy eggyik sem.”
Ezzel nyilván nem bizonyítottak a jelenségek. És a kísérletben leírtak vonatkoznak a szkeptikusokra, valamint a pszíben, homeopátiában stb. hívőkre is.
Mégis azt gondolom, amikor bíráljuk a meghökkentő, ma elfogadott világnézettől eltérő kutatásokat érdemes figyelembe venni az itt leírtakat, és meggondolni, hogy nem vagyunk-e részlehajlóak.
A könyvben megjelent kutatásoknak hivatkozásai is vannak. Azt nem találtam meg, hogy melyik tartozik ehhez. Azt gondolom kicsi a valószínűsége, hogy csak hazudják a kutatást, hisz könnyen lebuknának, és akkor hitelét vesztené eddig végzett munkájuk.
A könyvben sok kutatásról beszámolnak, de van benne sok olyan rész is, amikor nem tudományosan írnak esetekről, jelenségekről. Viszont itt megjegyzik, hogy a leírtak nem jelentenek tudományos bizonyítókat, néhol azt is, hogy igen kérdésesek. Olyan kérdéseket is vizsgálnak melyek csak elméleti felvetések, magyarázatok, de azt jól el lehet különíteni attól, amit ők bizonyítottnak tekintenek.