Vaskalapos:
Valamilyen alapra szukseg van. Ha hianyzott, ha akkor nem erdekelte, es most erdekli, akkor most kell az
alapokat megtanulni.
Az mas, ha valaki kerdez, szivesen leirom, elmondom. De ha valaki hatarozott velemenyket durva tevedest ir le
Igazad van. Kell az alap, ha más nem, felnőttként szerezze meg (vagy elevenítse fel) és igen: ne írja le határozott állításként a durva tévedést, vagy legalább hajoljon meg egy hozzáértő korrigálása előtt.
Kérdésedre: hogyan magyaráznám el, mi a forrás, mi nem. Na, ez nagy falat!
Hát először is szögezzük le, ez az illető nyilvánvalóan NEM ÉN lennék
![mosoly :)](./images/smilies/icon_e_smile.gif)
, én is csak kíváncsi kisiskolás vagyok a témában, tanulom.
De elmesélek valamit: volt egy nagyon ritka és viszonylag súlyos, (de gyógyítható) betegségem. Mint ilyenkor manapság annyian, mikor megvolt a diagnózis, rábuktam a netre és addig olvastam, míg teljesen össze nem zavarodtam és meg nem ijedtem. Elmentem az (angol) háziorvoshoz, elmondtam az aggodalmaimat. Erre ő félretolta maga előtt a papírjait, "Na akkor..." és 20 percben elmondta, mit vegyek komolyan a neten, mit ne, hova menjek, mit higgyek el, mit ne. Megtanított halat fogni, nem halat adott.
Hazamentem, és az alapján, amit mondott, a források 98%-át kiiktathattam. Ami hiteles volt, abban kb. annyi volt, hogy "egy pici rész dolgot megnéztünk, ez találtuk, erősödhet a feltételezésünk abban az irányban, hogy ez vagy az van, de egyelőre ne következtessen belőle senki semmire".
Ő pl. azt mondta, hogy a Lancet és a BMJ cikkeit nézzem orvosi ügyben. Azok az esetek sem adnak valós alapot, amit egy-egy kórház a saját lapjában (honlapján) publikált.
Általában a tudomány nem halad előre egy-egy kutatási eredmény alapján. Azt szeretné az átlegember (meg az újságírók, haha), ha így lenne, de nem. Inkább irányt mutat, érdemes-e tovább afelé keresgetni. Vagy éppen az az eredmény, hogy eddig nem tudtuk, és most se tudunk többet. Vagy ez egy kis figyelemreméltó eredmény, de nem szabad nagy következtetést levonni, mert ez meg az nem volt ideális a módszertanban.
Magazinok (magazinhonlapok) cikkei, termékek marketingszövegei NEM források (Neofin a dióolajat gyártó marketinghonlapjáról szedte, hogy 20% fehérje.)
Szintén nem egyes kutatók elszigetelt nyilatkozatai.
Vagy szavak, maga a szókincs, amik ezekben a publikát konklúziókban vannak. Min mit értenek a kutatók.
Vagy elmondanám, hogy ne várja az átlagember, hogy a tudományos kutatások határozott és mindenre vonatkozó választ adnak arra, amit kutatnak. Pl: káros-e a kávé az egészségre? Ilyen kutatás nincs. Mennyi kávé, milyen embereknél, milyen értelemben, mire káros? Ez mind külön kutatást igényel. Mondjuk (hasamra ütök) káros napi 6 csésze felett vagy 10 felett? Nőknél-férfiaknál? 15 év alatt vagy felett? Káros-e ha ilyen-olyan gyógyszert szedsz és kávézol, ilyen-olyan betegséged van mellette, esetleg gyermeket vársz? Káros-e, ha kialvatlan vagy? Éhgyomorra? Esetleg kockázati tényező prosztatarákra? Ezek mind-mind külön aprólékos felderítést igényelnek. Módszertan: HOGYAN deríted ki, okoz-e a kávé agydaganatot? 25 évig figyelsz 1000 embert, 500 napi 2 kávénál nem iszik többet, 500 meg napi 8nál nem iszik kevesebbet, és nézed, melyik csoportban lesz több agydaganat? Milyen nehéz és drága egy ilyen kísérlet....aztán a végén az jön ki, hogy semmi különbség, de akkor mit mondunk: nem okoz agyrákot a a kávé vagy rosszul volt felállítva a kísérlet?
Vagy orvososdi: van, hogy az orvos nem tudja azonnal, mi bajod. De nem kell mindig pontosan tudni, mi a bajod ahhoz, hogy kezelni tudja. Sokszor az alapján állítanak fel diagnózist, hogy próbálgatják, mire enyhülnek a tünetek. Az ultrahang, vérvizsgálat sokszor nem ad 100%-osan megbízható eredményt, TÉVED!!. Ezek nem szakmai hibák. Az sem, ha az orvos vár a diagnózishoz, lesz-e újabb tünet, vagy hogy alakul.
folytatás köv