Oltáskritikus Életvédők Szövetsége #58411
Én veled a rengeteg pro és kontra állítás miatt nem fogok vitázni, de ha már ide irányítottál (András letiltésa miatt), akkor most bizonyságul bemásolok neked 1-2 kontra-tromfot ide:
"Csak a táptalaj számít, nem a kórokozó" - kockáztatta meg a kijelentést élete végefelé Louis Pasteur, a védőoltás-elmélet egyik atyja utalva arra tényre, hogy a fertőző betegségek fertőzőképességében a "táptalajnak", azaz szervezetünknek, ellenálló képességünknek nagyobb szerepe van, mint a kórokozóknak.
Pestis, himlő, kolera, tífusz, szamárköhögés, kanyaró, influenza - a járványos betegségek hozzátartoznak az emberiséghez, amely járványok során soha sem betegszik meg az egész népesség, és maguk a megbetegedettek sem lesznek egyformán súlyosan betegek. Vannak, akik észre sem veszik, hogy átestek a betegségen, vannak, akik hosszú ideig betegeskednek, és vannak, akik belehalnak.
Nem a kórokozó számít
Mekkora szerepe van vajon szervezetünk állapotának a fertőző betegségek kialakulásában? Weston Price amerikai fogorvos századunk 30-40-es éveiben számos, a civilizációtól elzárva élő népcsoporthoz látogatott el, így például az Amerika északi részén élő indiánokhoz, ahol többek között megfigyelte, hogy az akkoriban gyógyíthatatlan kórnak számító tüdőbaj olyan enyhe lefolyású betegség volt, mint a nátha. Ha a gyerekeket elvitték internátusba, és ott megkapták a tüdőbajt, mint gyógyíthatatlan betegeket hazaküldték őket, ahol csodák-csodájára meggyógyultak. Price leírja, hogy míg az internátusban a mi cukorban és finomított lisztben gazdag táplálékunkat kapták, addig odahaza az évszázadok óta megszokott táplálékukon éltek, amely nem tartalmazott iparilag feldolgozott élelmiszereket így finomított cukrot és finomított lisztet se.
A példa jól szemlélteti, hogy milyen rendkívüli szerepet játszik a táplálkozás egészségünk megőrzésében, és a betegségek kialakulásában. Természetesen életkörülményeinknek és a mindennapi stressznek legalább ilyen fontos szerepe van a szervezet fertőző betegségekkel szembeni ellenálló képességében.
A WHO 1967-ben világméretű oltási kampányt indított a himlő ellen. Angolul és franciául is megjelenő "Weekly epidomological report" című kiadványukban utánanézhet az érdeklődő annak, hogy a WHO soha sem állította, hogy a himlő eltűnése a tömeges oltásoknak lenne köszönhető. Indiában több, nagy volumenű oltási kampányt is lefolytattak a himlő megszüntetése céljából, azonban a jelentett himlős esetek száma a tömeges oltások után nőtt. Ebből okulva a WHO változtatott "himlőellenes" stratégiáján, ami a következőkből állt: beszüntették a nem ellenőrizhető tömeges oltásokat. A hangsúlyt a megfigyelésre, a betegek elkülönítésére, a kontaktszemélyek karanténban történő elkülönítésére (kis csoportokban), és a himlős betegek által használt tárgyak gondos fertőtlenítésére helyezték. Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően a himlőt rövid időn belül sikerült legyőzni.
Németországban 1970 óta nem oltják a csecsemőket himlő ellen. Az egészségügyi hatóságoknak ugyanakkor feltűnt, hogy 1975-76 óta a szellemileg visszamaradott gyermekek száma hirtelen lecsökkent, amely jelenségre orvosi körökben nem találtak magyarázatot. Dr. G. Buchwald német oltásszakértő szerint a magyarázat abban rejlik, hogy a himlőoltás által előidézett postvakcinalis encephalitis és postvakcinalis encephalopathia (oltást követő agyvelőgyulladás és agyvelőbántalma) - amelyet többnyire nem venni észre a beoltott csecsemőn -, következményei csak a 3-4. életév körül észlelhetők, azaz akkor, amikor a szellemi károsodások egyáltalán észrevehetővé válnak.
Számos védőoltással kapcsolatban írták le a központi idegrendszeri szövődmények lehetőségét. A szamárköhögés oltóanyagát állatkísérletekben meningitisz kiváltására használják. Az első autista eseteket a szamárköhögés oltóanyagának bevezetése után néhány évvel írták le Amerikában. Az európai országokban, ahol különböző időpontokban vezették be ezt az oltást, az első autista esetek leírásában is ezt az időbeli eltolódást lehetett megfigyelni. Az oltóanyagban található kórokozók (még ha legyengítettek vagy elöltek is), valamint az oltóanyagok stabilizálására, fertőtlenítésére vagy egyéb célokra használt anyagok - mint a formaldehid vagy a tiomersal, amely egy higanytartalmú vegyület - bejuthatnak a csecsemők központi idegrendszerébe a vér-agy gát, a központi idegrendszert védő, szűrő funkciójú membrán fejletlensége miatt. A központi idegrendszer károsodása néha csak a gyermek oltás után tapasztalható nyugtalanságán, fejhangú sírásán észlelhető. Az ilyenkor létrejövő valódi károsodásokat a szülő többnyire csak hónapokkal, néha évekkel később érzékeli különböző idegrendszeri rendellenességek formájában.
Semmelweisnek sem hittek
A védőoltások kérdése rendkívül bonyolult összetett probléma. A kérdések középpontjában hatékonyságuk és veszélytelenségük áll, amely megválaszolására számos tudományos könyv íródott szerte a világban. Neil Z. Miller Védőoltások - Kérdések és kételyek című könyve hazánkban csaknem az első olyan tudományos igényességű mű, amely hivatalos orvosi szaklapokat és egyéb hivatalos forrásokat idézve tárgyalja a védőoltások kérdését, hatásosságukat, veszélyeiket, mellékhatásaikat.
A védőoltásokkal kapcsolatos kételyek elfogadása ugyanolyan nehezére esik az orvostudománynak, mint annak idején Semmelweis forradalmi felismerésének belátása. Semmelweis felfedezése után még hosszú évekig haltak meg anyák a gyermekágyi lázban, holott annak idején az orvosoknak mindössze a kezüket kellet volna megmosniuk a kórterembe lépés előtt. A védőoltások kérdése jóval komplexebb ennél, ugyanakkor komoly gazdasági érdekeket is sért. Az egészséges életmód nem kerül semmibe, vagy legalábbis semmiképpen sem annyiba, mint az oltási program. Viszont sokkal ártalmatlanabb - és hatásosabb.
A hivatalos oldal, az utóbbi időben ismét témává vált oltások kapcsán egyrészt rengeteg valótlanságot állít, másrészt megpróbálja a más véleményen levőket nevetségessé tenni és hozzá nem értőkként beállítani. Cikkemnek adhattam volna a Harc a butaság, félreinformáltság, rosszindulat, hiszékenység és pénzéhség ellen címet is, de mivel nem az a célunk, hogy egymást sértegessük, hanem az, hogy a védőoltások körül felmerült kételyeket tisztázzuk, ajánlom az "ellenfél", valamint minden szülő és érdeklődő figyelmébe Neil Z. Miller rendkívül gondosan megírt, korrekt és sok kérdést felvető könyvét, valamint minden más, a témában fellelhető szakirodalmat.
Benda Judit
gyógyszerész, egészség-tanácsadó
További források:
http://mkh.valosag.net/index.php/temako ... os-oltasok
http://www.tenyek-tevhitek.hu/vedooltas ... ecsemo.htm
http://mkh.valosag.net/index.php/temako ... hatasairol
http://www.borgyogyaszat.com/leggyakori ... zelye.html
http://www.sokkaljobb.hu/content/sert%C ... %C3%A9nyei
http://www.szenanatha-hp.fw.hu/homeop3.htm
http://sertesinfluenza.000space.com/
http://www.ketezeregy.hu/oltas/cikkek.html
http://www.ketezeregy.hu/oltas/cikkek.html#egy