idegen írta: Meséld már el értelmesen hogy is van ez a"nem végtelen"idő???Véges?Tól-ig...Vagy csak relatív időről beszélsz?
Bár nem ide tartozik ebbe a témába, de az ismeretterjesztésnek mindig helye van, pláne ha az emberi sötétség sűrűségét a hozzád hasonlók naponta szemléltetik.
Az idő a múlt irányába véges, mivel az Ősrobbanással jött létre az univerzumunk ideje.
Ha semmi mást, csakis az eleddig megismert speciális- és általános relativitáselméletet vesszük figyelembe, akkor az "Ősrobbanás előtt nem volt idő se" megállapítás az alábbi gondolatmenet logikus következménye:
Minden dolog a speciális relativitás 4D sík Minkowski-téridejében egy vonalat, a "világvonalat" fut be. Ez a világvonal egyúttal az adott dolog idő-irányát is meghatározza, annak a dolognak "errefelé" telik az idő, erre a vonalra merőlegesen pedig van a tér. Már a speciális relativitás téridejében egyértelmű, hogy a különböző mozgásállapotú dolgok más-más irányt tekintenek időiránynak és ebből kifolyólag más-más szögben vett 3D metszeteket térnek. A relativitáselméletben nincsen abszolút idő, mindenkinek saját különbejáratú ideje van!
Az általános relativitáselmélet szerint az anyag/energia a téridő torzulását okozza. Legegyszerűbben ezt úgy képzelhetjük el, hogy ha két párhuzamos világvonal (egymáshoz képest nyugalomban lévő dolgok) közé anyagot/energiát rakunk a téridőbe, akkor a két világvonal EGYMÁS FELÉ görbül el, "mintha" az odarakott anyag/energia magához vonzaná a két dolgot. Köznapian ezt gravitációnak hívják.
Vegyünk két dolgot, ami jelenleg az univerzumban távol van egymástól, és kövessük vissza őket az időben, azaz mindként dolog világvonalán menjünk visszafelé! Ez ekvivalens azzal, mintha a két dolog időgépben visszamenne a saját múltjába, hiszen a világvonaluk számukra a saját időirányuk. Ahogy követjük időben visszafelé a táguló univerzumot, azt kell tapasztalnunk, hogy az átlagos sűrűség növekszik. Növekszik a két dolog közötti térben is, emiatt pedig növekszik a két dologra ható gravitációs ereje. Azaz: a múltba visszafelé követve a két dolog világvonalát, azok egymás felé hajlanak a köztük lévő térben sűrűsödő anyag/energia vonzása miatt. Amikor pedig időben visszafelé követve a két dolgot a saját világvonalán megközelítjük a Nagy Bumm extrém sűrűségű állapotát, azt kell tapasztalnunk, hogy a világvonalakra ható gravitáció a két világvonalat olyan extrém mértékben hajlítja egymás felé, hogy a bezárt (euklideszi) szög akár a 180°-ot is elérheti! Mit is jelent ez? Ha az egyik dolog időgépben visszamenne a saját múltjába, akkor adott esetben a Nagy Bummot elérve NEM IDŐBEN ELÉ KERÜLNE, hanem a másik dolog világvonalára jutna, de most már időben a rendes irányba haladva.
Azaz, ha csak a relativitáselméletet vesszük figyelembe, akkor az a tény, hogy mindenkinek egyéni világvonala és egyéni ideje van, kiegészítve azzal, hogy az anyag/energia maga felé görbíti a világvonalakat, törvényszerűen elvezethet addig, hogy a téridő múltbeli végén nem lehet "kijutni", mivel minden világvonal "visszafordul" ott. Na, ezért nincs egy áltrel univerzummodell szerint a Nagy Bumm előtt idő se.