Csaló vagyok? (Mondta a majod a rácsnak!)
Úgy döntöttem, hogy leleplezem magam. Csaló vagyok.
Nem, nem abban a formában, nem hétköznapi értelemben.
Összesen talán háromszor puskáztam a vizsgákon (nem számolva az orosz nyelvet, de az
akkor nem érdekelt, azt nem számoltam; az nekem nem számított, és valószínűleg ezért ott sem puskáztam, de ezt nem merem biztosan állítani).
Szóval csaló vagyok...
Zombory mondta (TM)
(Nem, ő nem azt mondta, hogy csalok.)
Tulajdonképpen három
híres dolgot mondott (már amiről tudok, és amire emlékszem).
Az egyik az, hogy "a vizsgákra nagyon izmosan lehet készülni, és másnapra elfelejti az ember".
Na ennyire rosszul azért nem állunk. Egy nap alatt (talán) semmit sem sikerült még elfelejtenem. Amit a vizsgán nem tudtam, azt nyilván előtte se. (Utána talán. Igen, néha a vizsgákon is tanultam valami újat.) Vagy azonnal elfelejtettem, abban a pillanatban. De egy nap alatt soha semmit, azt hiszem.
Húsz év távlatából azonban meg kell állapítanom, hogy sok tudás elveszett. Valaha tudtam, de ma már nem emlékszek.
És még valami: a vizsgákon általában nem kérdeztek lehetetlent. Nem kérdeztek olyasmit, amit nem tanítottak. Legfeljebb nagy ritkán. De ma ha elmegyek egy állás interjúra, csupa olyan kérdést tesznek fel, amivel soha nem találkoztam. Úgy érzem, porig aláznak és megtaposnak minden alkalommal. (Hát tehetek én arról, hogy a világ gyorsabban fejlődik, mint amennyit egy ember megtanulni - vagy akár csak elolvasni is - képes lehet?) Nem kellemes érzés.
Tulajdonképpen ezért döntöttem úgy, hogy megírom a nagy leleplezést.
Nem, ez nem egészen az agykontroll. Nevezzük inkább zsolt-kontrollnak. Mivel a saját (de nagyon hasonló) módszeremet még évekkel azelőtt találtam ki, hogy a Silva módszernek a híre eljuthatott volna hozzánk. (Én egy vidéki porfészekben mindenesetre nem hallottam róla akkor.)
Na most itt felmerül a kérdés:
- magamnak szugeráltam, hogy tudjam a válaszokat;
- a tanároknak szugeráltam, hogy ne kérdezzenek olyat, amit nem tudok;
- esetleg a papírra leírt kérdést képes voltam megváltoztatni a tudatom erejével?
Természettudományos alapon talán az első változat a leginkább elfogadható (de én azért nem zárnám ki a másik kettőt sem, ki tudja).
Hangsúlyozom, ez nem az agykontroll, hanem egy ahhoz nagyon hasonló, saját magam által kidolgozott technika volt.
Bár tulajdonképpen az agykontrollnak is volt hatása az életemre. Mert amikor elolvastam a könyvet, csupa ismerős dologgal találkoztam benne. (Legfeljebb a saját változatom nem volt ennyire összeszedve. Nem volt kiadható formában megszerkesztve.) De miután elolvastam a könyvet, bizonyos képességeim elpárologtak. (Talán azért, mert volt benne néhány burkolt célzás arra, hogy ne akarjak csalni; és hogy a társadalom hasznos tagja akarjak lenni.)
Manapság már nem tudom alkalmazni az elmetrükkömet. Így aztán vissza zuhantam oda, ahonnan
felkapaszkodtam. Megint csak egy buta vidéki ostoba fafej vagyok.
Moron. Egy törpe, de hatalmas egóval. Mert a
sikerhez közben hozzászoktam. Csak most már nincs mire nagyképűnek lenni. Vagy elvesztettem a képességemet, vagy megváltozott a környezet. (A tanáraimmal napi kapcsolatban voltam; az interjúztatókat meg akor látom először.)
Aztán itt van még egy kérdés: miért foglalkozik valaki
paranormális dolgokkal?
Engedtessék meg nekem egy hasonlat...
Bujtor egyszer valami műsorban elmesélte, hogy az öreg Bánhidi Laci bácsi (tudjátok: matttyó babbbát tesssék!) egyszer azt mondta: "nem beszél a ... akinek nincs gond az emésztésével".
(Műszaki nyelven inkább azt mondanám: minden műszernek megvan a méréshatára, patikamérlegen nem lehet szenet mázsálni.) Szóval akinek egyébként rendben van az élete, az valószínűleg nem keres alternatív megoldásokat. Nos, én valószínűleg lusta vagyok ötödik szakmát tanulni. (Lehet, hogy az előzőeket is lusta voltam rendesen megtanulni? Hmm, általában olyasmivel foglalkoztam, ami érdekelt. Ez nem mindig esik egybe azzal, amiből meg lehet élni. Mea maxima. Alles s...)
Az egészségem egyébként rendben van. Apróbb fájdalmakat továbbra is képes vagyok megszüntetni az elme ereje által. Kivéve amikor nagyon depressziós vagyok, olyankor büntető pont is jár, pl. fogfájás, nátha.
Hmm, talán az agykontroll is
függőséget okoz, és kellmetlenek az elvonási tünetek.
OFF
Ha valakit esetleg érdekel, mi volt a másik kettő, amit a dékánunk húsz éve mondott:
- Egyetemi oktató bármiről képes 45 percet beszélni. Ha akar is valamit mondani, akkor 2x45 percet. 
- Aki számítógépet valamilyen szinten kezelni tud, annak a megélhetése biztosítva lesz. (Na erről már akkor tudtam, hogy nem örök érvényű igazság.)/OFF Elnézést!