@mimindannyian (52656):
Egyrészt csatlakozok ennyi véleményéhez, az a letűnt definíció.....
Örülök, hogy sikerült megtalálni az idézet támadható részét. Mondjuk én voltam a hülye, hogy túl sokat kivastagítottam belőle. Amit érvnek szántam a mellett, hogy van többféle mód a megismerésre, az ez a része:
Mint tevékenység csak azokat a megismerési formákat jelenti
Ami ugye azt implikálja, hogy a wiki szerint is vannak más lehetőségek a megismerésre.
Másrészt de, azzal cáfoltam, hogy ilyen alapon minden tett a világ megismeréséhez segít hozzá, ha kalapáccsal vered a kezed, az is.
Nem látom, hogy ez miért akkora probléma. Én teljesen reálisnak látom, hogy minden, amit teszek, sőt minden, ami velem történik, árnyalja az én világról alkotott szubjektív képemet, vagyis a világ pontosabb, részletesebb megismeréséhez vezet.
Akkorhát miért emeljük ki e tekintetben a művészetet?
Pusztán mert ez jutott aktuálisan eszembe. Az egész onnan indult, hogy felkértek, mondjak más lehetőséget a megismerésre.
Az a fajta szubjektív világmegismerés, ami által te a művészeteket valid világmegismerésnek szeretnéd betudni, lehetetlenül tág.
Ismét nem értem, hogy ez miért probléma.Igen, tág fogalom, nem pontos, el is ismerem. De attól még jogos megismerésnek nevezni.
Ismereteket kapunk általa, az alkotók gondolatait, és az érzelmi világunkról is valamifélét
És ez miért nem megismerés? Új gondolataid, érzéseid születnek általa, tekinthetjük akkor úgy, hogy új gondolatokat, érzéseket ismertél meg, nem?
Ám, ha az érzelmeket komolyabban elemezzük, nem elégszünk meg az "ez tetszett" jellegű benyomásleírással, akkor rögvest kikötünk a pszichológiánál, melyről, mint már megvitattuk, tudományos módszer.
Persze ezt is lehet tudományosan elemezni. Nem állítom, hogy ne lehetne. De egy versről vagy festményről alkotott szubjektív képet, érzetet és annak hatásait nem pótolhatják a hatásmechanizmusok puszta leírásai. A tudomány a hatásmechanizmusokat írja le, a szubjektív megismerés pedig azt, ahogyan ezt az emberek megélik.
No, de amennyire megkérdőjelezted anno a pszichológia tudományos jellegét, ill. vetetted fel, hogy pl. a pszichoanalízis kérdéses lábakon áll, úgy ez sokszorta inkább kimondható a művészetekről, ahol még a szándék sincs meg rá, hogy hasznosítható tudást szerezzünk a világról és magunkról.
Továbbra is mondom, az egész pszichológiát eszem ágában sem állt megkérdőjelezni

De ez mellékes most.
Igen, természetesen kérdéses lábakon áll. Nem is állítottam, hogy nem. De ez már feljogosít arra, hogy ne is tekintsük megismerési formának?
Ahhoz, hogy azt mondhassuk: megismerés történt, ez hasznosítható kell, hogy legyen? Akkor például ezek szerint ha elolvasok egy leírást például a kilencöves taturól, abból nem ismerek semmit, mert nekem ez úgysem lesz soha hasznos?
Ismét leírom, tök más a két megismerés, más dolgokat lehet vele elérni. De attól még van mind a kettő. Ja, és érvként azért sem szép dolog felhozni, hogy a művészet nehezen definiálható, mert a tudomány is nehezen definiálható.