Azt hiszem erről mintha beszéltünk volna már ebben a topikban, de lehet hogy csak de-ja-vum van.


Nem, nem zavaró egyáltalán, mert ez nálam mindig is volt, és így szoktam meg. Olyan mintha tőled kérdezné bárki, h nem zavaró e, hogy mikor gondolsz valakinek a hangjára, akkor közben beugrik az arcra is. Szóval valahogy úgy kell elképzelni ezt a dolgot, h mikor megyek az utcán, és hallok egy hangos fék csikorgást mögöttem, akkor nem a látásom rovására jelenik meg előttem valami alakzat, hanem csak egyből bevillan egy kép, h ez a hang egy fehér piramis alakú recés valami, nem is törődök vele különösebben.
Anno kreáltam egy stilizált képet arról, hogy én mint szinesztéziás hogyan látom 3D-ben a zenéket:

A szürkés alap, az a háttér zaj. A Barna labdák a lábdob. A sárga piramisok a pergők. A sötét zöldes barnás vastag vonal a basszus téma. A sárgás fehéres oszlopok a cinek. A zöld téglalapok a zongora. A vastag sárgás massza az meg hegedű.