ultraszkeptikus írta:Egyébként nektek, kedves Sz. András és Riegel vannak közvetlen, belső tapasztalataitok a pránandiról, hamár a tudományos megközelítést ilyen nagyra tartjátok (ez utóbbit nem pejoratívan értem, ne értsétek félre, kérlek).
A pránanadiról nincsen. Minden szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy vagyok annyira intelligens, hogy első látásra észreveszem a csalásokat és átveréseket. Így aztán nem ugrok bele ilyen nyilvánvaló szemfényvesztésekbe.
A természettudományról, a valóság és az idegrendszer működéséről viszont vannak belső tapasztalataim.
Azt kell tudni a valóságról, hogy nagyon aprólékosan részletgazdag és nagyon bonyolult. Hogy egy biológiai idegrendszer ebben a valóságban realtime működőképes lehessen, el kell érni, hogy ne vesszen el a részletekben. Ezt számos evolúciósan "bedrótozott" algoritmus teszi lehetővé. Az egyik például a dolgok "kategorizálása", azaz hogy nem jegyezzük meg az összes egyedi tárgy minden egyedi jellemvonását az utolsó karcolásig bezárólag, hanem a kezelés megkönnyítése érdekében nagy összefoglaló kategóriákba (kutya, szék, villamos, légy stb.) vonjuk össze a dolgok azon csoportjait, amelyek jellemző vonásaikban eléggé hasonlítanak. Érdekes tény ehhez, hogy a békák például annyira leegyszerűsítik kategorizálással a valóságot, hogy bármely a látóterükben gyorsan mozgó objektumot az "étel" kategóriába sorolnak, és a reflexszerű elkapó-műveleteket kiválthatja bármi pici gyorsan mozgó dolog. Tehát például a békák még a "légy" és a "szitakötő" kategóriák megkülönböztetésével sem foglalkoznak, ugyanis az elfogyasztás szempontjából ez a megkülönböztetés lényegtelen, az idegrendszeri számítások szempontjából viszont értékes "processzoridőt" foglalna le.
Ugyanez a helyzet a történések idegrendszeri kezelésével. Ahhoz, hogy a tapasztalt történéseket realtime kezelni lehessen, valami módon egyszerűsíteni kell a részletgazdag valóság egyedi eseményeit. Ehhez az idegrendszerben bedrótozott "összefüggéskereső" modulok alakultak ki. Ugyanis ha az idegrendszer megtalálja a szabályt, ami a jelenség működésében szerepet játszik, akkor nem kell minden egyes esetet az összes részletével együtt megjegyeznie, és adott szorult helyzetben visszaidéznie és kiválasztania az egyedileg memorizált precedensek tengeréből az éppen szükségeset, elég csak a szabályt felidéznie és egy belső modellen alkalmazva megoldást találnia az aktuális helyzetre. Annyira mélyen a biológiai idegrendszerekbe épült ez az összefüggés-keresés, hogy még az ember esetében is ösztönösnek vehetjük. Ösztönösen összefüggéseket keresünk bármi dolog, tény vagy esemény rendszerében, annyira erős ez az ösztön, hogy még ott is összefüggéseket "találunk", ahol valójában nincsen. Az evolúció szempontjából ezek a hibás működések elfogadható ár volt ahhoz, hogy az összes többi esetben kiváló, gyors, az egyedet megóvni képes heurisztikus algoritmusok jöhettek létre az idegrendszerben.
Na tehát, ha valaki nem tud arról, hogy egy hibára is hajlamos ösztönös összefüggés-kereső modul működik a fejében, az nagyon könnyen fog nemlétező összefüggéseket találni. Tulajdonképpen az őseink összes hiedelme, babonája, világmagyarázata pont ilyen "felismert" hamis összefüggés. (Igen. Ide tartozik a chi-től kezdve a feng-shui-in át az összes távolkeleti ostobaság is.) Egyetlen dolog óvhat meg minket attól, hogy a "felismert" összefüggések hamisak legyenek, ha azokat objektíve megvizsgáljuk mindenféle előítélet nélkül a tiszta logika könyörtelen használatával. Ezidáig egy ilyen rendszer jött létre, amely a beépített kontrolljai folytán képes a hamis összefüggéseket elválasztani az igaz összefüggésektől: ez a tudományos módszer.
Nincsen másik módszer, ami megvédene minket a hamis összefüggésektől. Ez ilyen egyszerű. Ha tehát valamiről ki szeretnénk deríteni, hogy valóban a valóság része, és igaz összefüggés, akkor nincs mese: meg kell vizsgálni tudományosan. A pránanadit tudományosan vizsgálva pedig az a szomorú végkövetkeztetés, hogy az nem más, mint ostobaságok és hamis összefüggések zavaros halmaza. Az az egy szerencséje, hogy az emberi szervezet van annyira bonyolult, hogy lehetetlen benne minden folyamatot visszavezetni az alapvető természettudományos törvényekre, így aztán bárki "hamis igazolást" kaphat a "hamis összefüggések" gyakorlati alkalmazására.