Napjainkban egy gyógyszer, gyógymód egy-két évtized alatt elavul, olyan gyors ütemben fejlôdik az orvostudomány. Ezért furcsállom, hogy vannak, akik több mint kétszáz éves gyógymódban hisznek, miközben csak a legújabb típusú autókat, televíziókészülékeket vagy mobiltelefonokat használják. Vajon miért nem kétszáz éves közlekedési vagy hírközlô eszközöket használnak ezek az emberek?
Hahnemann 1790-ben ismertette homeopátiatanát. Úgy gondolta, hogy hasonlót a hasonlóval kell kezelni, vagyis olyan szert kell a betegnek adni, ami hasonló tüneteket vált ki, mint maga a betegség. Mivel a betegek rosszul tûrték, ha a hányónak hánytatószert, a hasmenôsnek hashajtót stb. adott, arra gondolt, hogy hígítani kell a szert. Decimális és centimális (százszoros) hígításokat használt, a hígítást 10–30-szor vagy még többször ismételve. Vagyis 1g ható anyagot centimális hígításkor 99 g vivôszerbe kevert, majd ennek a hígításnak egy grammját újra 99 g vivôszerbe, egymás után 10–30-szor. Hahnemann úgy gondolta, hogy az anyagban lévô hatóerôt felszabadítja az anyagból, és azt viszi tovább a hígítás során. Hogy a hatóerô felszabaduljon, hígítás során a por alakú szert dörzsöléssel, a folyékonyt rázással potenciálta. Állítása szerint minél erôsebben hígította a szert,
annál hatékonyabb volt. Ma is így készítik a homeopátiás szereket (nem gyógyszer, homeopátiás szer a neve). A lényeg a dörzsölés és a rázás. Könnyen belátható, hogy 20–30-szoros hígítás után egyetlen molekula hatóanyag sem jut a hígításba. Ezt a homeopaták is kénytelenek elismerni, ezért azt találták ki, hogy a víznek memóriája van, emlékszik a hatóanyagra. Tehát a 30. hígítás után, amit C30-nak nevez nek, folyé kony hatóanyag esetén csak a víz marad, no meg állítólag a hatóerô. Hatóanyag nincs benne. Jó pénzért adják el a semmit. Hogy egyszerûbb legyen a szer kezelése, a vizet, pardon a homeopátiás szert cukorgolyócskákra cseppentik, rászárítják. Tehát még a víz is elpárolog, csak az anyag nélküli memória marad. (A fejekben pedig a memória nélküli anyag.)
Az orvosi módszerek, köztük a gyógyszerek hatékonyságát szigorú rendszerben ellenôrzik. Kettôs vak módszerrel, hatóanyag nélküli, ún. placebóval összehasonlítva vizsgálják hatásukat. Ha a gyógyszer hatása nagyobb, mint a placebóé, az a valódi hatás. A placebónak is szokott
kisebb-nagyobb hatása lenni. Ez nem valódi hatás, egy súlyos beteg nem gyógyul meg tôle, csak tünetei javulnak. Tudatunk becsap bennünket, ezért kell a kettôs vak vizsgálat. A beteg hinni akar a gyógyszerben, ezért úgy érzi, hogy használ. (L.: „A te hited meggyógyított téged.”) A homeopátiás szerekkel vagy nem történtek hasonló vizsgálatok, vagy rendre az derült ki, hogy nem hatásosabbak a placebónál.
Ha mégis javulnak a beteg tünetei, az placebohatás, nem a homeopátiás szer, hanem a gyógyulásba vetett hit mérsékli a tüneteket.
A homeopaták néhány közleményre hivatkoznak:
Benveniste 1988-ban a Nature-ben közölte, hogy az IgE homeopátiás hígításban is degranulálja a hízósejteket.
A kísérlet nem vakvizsgálat volt, az utánvizsgálók nem tudták megerôsíteni. Linde 1997-ben a Lancetben közölte az addig megjelent homeopátiáról szóló cikkek metaanalízisét, és a homeopátiát hatékonynak találta. Mások kimutatták, hogy rossz minôségû cikkeket is bevett a tanulmányba.
1999-ben Linde maga módosította véleményét a Lancet hasábjain, miután a gyenge minôségû munkákat ki zárta a metaanalízisbôl. A kegyelem döfést
Shang adta a homeopátiának: 2005-ben a Lancetban ismertette a 2003-ig megjelent, jó minôségû vizsgálatok metaanalízisét. A tanulság: a homeopátia hatása place bohatás. De a homeopaták olyanok, mint a Bourbonok voltak: nem tanulnak és nem felejtenek.
Hahnemann idejében a homeopátia még haladó lehetett, hisz akkor az orvoslás inkább elképzeléseken, mint tapasztalatokon alapult. A betegeket a legdrasztikusabb módszerekkel „gyógyították”: hánytatták, hasát hajtották, vérét lebocsátották, köpölyözték, állati és emberi ürüléket, más undorító dolgokat etettek velük. Jó, ha túlélték a kezelést. Ehhez képest a homeopátia szelíd gyógymód volt, nem csoda, hogy rohamosan terjedt. Hatása nem volt rosszabb, mint a többi hatástalan, de durva gyógymódé. Annyiban
jobb is volt, hogy nem terhelte a beteget, hagyta meggyógyulni.
De azóta eltelt 220 esztendô. Az orvostudomány sokat fejlôdött, egyre hatékonyabb a diagnosztika és a terápia. Csak a bizonyítottan hatásos eljárásokat fogadja el az orvoslás. A gyógyszereket szigorú eljárás után törzskönyvezik, a homeopátiás szereket csak egyszerûen beírják a homeopátiás szerek listájára. Mit is vizsgálnának a vízen? (Különösen, miután elpárolog tatták.) Közben a homeopátiát hol el felejtették, hol újra felfedezték, mint általában a divatokat. Ma újra divatba jött. Agresszívan reklámozzák, miért is? Talán azért, mert a homeopátiás szabad rablás Magyar országon évente milliárd Ft nagyság rendû jövedelmet biztosít a szerek gyártóinak, világszerte pedig sokmilliárd dollárt, nem számítva a homeopaták vizitdíját.
A homeopaták vagy maguk is tudatlanok, vagy tudatosan becsapják ügyfeleiket. Ne feledjük: a homeopátia alappillére a dörzsölés és a rázás. Dörzsölt üzletemberek átrázzák a balekokat. A homeopátia kedvezô hatása Hahnemann idejében az volt, hogy a kártékony orvosi beavatkozás helyett használták. Most ugyan az a kára, a hatékony orvosi beavatkozás helyett alkalmazzák.
Ki kell végre mondani: a király meztelen. Vízzel nem lehet gyógyítani. Akkor sem, ha habosra rázzák. Jó lenne, ha az orvostudomány kizárná köreibôl a sarlatánságot: orvosi lapok ne fogadjanak el homeopátiás hirdetést, az orvostovábbképzésben ne adjanak kreditpontokat a homeopátiás tanfolyamokért, ahogy a többi természetgyógyászati módszert sem akkreditálják. Az emberekben él a vágy az irracionális iránt. De nem fogadható el, hogy természettudományosan képzett emberek nem bizonyított, nem bizonyítható, sarlatán módszereket alkalmazzanak. Az ún. természetgyógyászatot nem tudjuk meg szüntetni, de ne engedjük keveredni
az orvostudománnyal! Ne váljunk az emberek hiszékenységét kihasználók cinkosává hallgatásunkkal! Krisztus korbáccsal kergette ki a kufárokat a templomból. Van természetgyógyász-folyóirat, a homeopaták és egyéb sarlatánok abban bolondítsák egymást!
Ha valaki a homeopátia lényegét megismerve még hisz benne, próbát javaslok.
A legközelebbi névnapra, születésnapra vagy akár szilveszterre készítsen homeopátiás konyakot: 1 ml konyakot hígítson 99 ml vízzel, majd a hígítás 1 ml-jét újabb 99 ml vízzel, és így tovább 20–30-szor. De rázza, mint Krisztus a vargát! A kész italt tálalja vendégeinek, majd meglátja a hatást.
DR. JÓJÁRT GYÖRGY
Hirvivo
A Házi Gyermekorvosok Egyesületének szakmai lapja.
http://www.hgye.hu/site/data/docs/hirvi ... 010_04.pdf