Maja nyelvtan kezdőknek:
angtan [szerkesztés]
Magánhangzók [szerkesztés]
A jukaték-maja nyelvben öt magánhangzó hangszínt különböztetnek meg: a /a/, e /ɛ/, i, o /ɔ/ és u. A magánhangzók lehetnek rövidek és hosszúak, valamint magas és mély hanglejtésűek; a hosszúságot a magánhangzó kettőzésével, a magas hanglejtést pedig ékezettel jelölik (tehát a mély hanglejtés jelöletlen). A szókezdő magánhangzót gyakran nem ejtik ki.
Mássalhangzók [szerkesztés]
A mássalhangzórendszer főként zöngétlen zár- és zár-rés-hangokból /p, t, ʦ, ʧ, k/, illetve glottalizált (ejektív) /pˤ, tˤ, kˤ/; egyetlen zöngés zárhangból /b/, zöngétlen réshangokból /s, ʃ, x, h/, orrhangokból és likvidákból /m, n, l, r/, hangszalagzárhangból /ʔ/, valamint két félhangzóból /j, w/ áll. A glottalizált mássalhangzókat erősebben és utána rövid szünetet hagyva kell kiejteni; a hangszalagzárhang két magánhangzó közötti rövid szünetnek (hangrésnek) felel meg (ezek a hangok megtalálhatóak az arab nyelvben is).
Helyesírás és kiejtés [szerkesztés]
A mai maja helyesírás a latin ábécét használja és – apróbb területi eltérésekkel – nagyjából fonetikus. A magyartól eltérő olvasatú betűk az alábbiak:
ch – magyar cs
j – magyar ch (mint a spanyol j)
p’, t’, k’ – glottalizált p, t, k
s – magyar sz
tz – magyar c
x – magyar s
y – magyar j
w – nagyon röviden ejtett félhangzós u (mint az angol w)
’ – hangszalagzárhang (glottális zárhang)
a magánhangzók hosszúságát kettőzéssel, a magas hanglejtést ékezettel jelzik.
Nyelvtan [szerkesztés]
A maja a magyarhoz hasonlóan agglutináló nyelv. Nyelvtani nem nincs, a természetes nemeket – akárcsak a magyarban – szóösszetétellel jelölik: ah = férfi, ix (ejtsd: (i)s) = nő; pl. ah tzambesah ’tanár’, ix tzambesah ’tanárnő’. A határozott névelő a le (pl. le winik ’az ember’), a többes szám jele az -ob (le winikob ’az emberek’ vagy pl. xipal ’fiú’, xipalob ’fiúk’).
A jelzős szerkezetkben a melléknév a főnév előtt áll, mint a magyarban: pl. nojoch, ’nagy’: nojoch kax ’nagy falu’, nojoch polob ’nagy fejek’. A melléknevek fokozása illeszkedő magánhangzó + l hozzáadásával történik, pl. tibil ’jó’ → tibilil ’jobb’.
A személyes névmásoknak három fajtája van: önállóan használt, főnévi elő- és belragként használt (pl. birtokos névmási szerepben), valamint igei toldalékként használt; összefoglalva az alábbi táblázatban láthatók.
Itt a többi :
http://hu.wikipedia.org/wiki/Jukat%C3%A9k-maja_nyelv
?
