@Szabolcs (71427):
Korábban már általánosságban leírtam a problémámat ezzel a C14-en rugózással. Most neked is felteszem a kérdést: mi a búbánatos feneséget remélsz attól, hogy ha egy ismert hibalehetőségekkel rendelkező laborvizsgálati módszert sikerül megkérdőjelezned?
A geológia egy szerteágazó tudomány, amiben minden mindennel összefüggve egy egyértelmű képet alakított ki a földtani és a paleontológiai dolgokról. Azon kívül, hogy ebben a kérdésben éppen a C14 kormeghatározás nincs használva, még mindig ott a kérdés: mit változtat a dolgok állásán, ha egy ezer lábon álló szerkezet egyik lábát valakinek sikerülne kirúgnia? (Egyébként nem fog sikerülni.)
A geológiai kormeghatározás többtucat független módszer egymásra támaszkodó, és egymást kiegészítő közös eredménye, kezdve magától a rétegtantól (amit már a XIX. században is nagyon jól ismertek!) egészen a radiometriás kormeghatározások legújabb módszereiig. Hogy minden mindennel összefüggve adja ki a pontos képet (és ez nem 6000 éves, hanem 4,5 milliárd éves Földet mutat), álljon itt két példa.
Az Atlanti-óceán két partján Skóciában és Új-Foundlandon ugyanaz a rétegsor található meg. Ugyanazok a kőzetek, ugyanabban a sorrendben. Feltételezhetjük, hogy egyszerre és egy helyen képződtek, most mégis többezer kilométer választja el egymástól a két részt, ami egykor egy hegység volt. A választ a kontinensvándorlás adja, amit műholdas helymeghatározó rendszerrel kimértek: Amerika és Európa évi néhány cm-es sebességgel távolodik egymástól. Nosza, akkor számoljuk ki, hogy a most megmért távolodási sebességet feltételezve mikor kellett szétszakadnia a két oldal kőzeteinek, hogy a mai helyükre sodródjanak? Több tízmillió év jön ki. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az egykori hegység felemelkedésének is kellett idő, illetve azt megelőzően a szóban forgó kőzetek képződéséhez is ősi tengerekben, ott vagyunk, hogy százmillió éveknél tartunk. A Föld ősi.
Ausztrália nyugati partjainál néhány védett öbölben éldegél egy igen érdekes baktérium. Telepet képez, amit sztromatolitnak nevezünk. A ma élő sztromatolit telepeken megfigyelték, hogy a bacik milyen ritmussal építik be a szerkezetbe a lebegő ásványi anyagokat, illetve, hogy hogyan váltják egymást a generációk, ahogy szépen növekedik rétegről-rétegre a sztromatolit. A megfigyelt ciklusok napi, hónapos (valójában inkább hold-hónapos) és éves ritmust mutatnak. A szép az, hogy a sztromatolit gyakoribb kövületként, mint élő telepként. A múltban (az egészen régiben) nagyon elterjedt volt ez a baktériumtelep-típus. A kövület sztromatolitokon is látható a napi-havi-éves ciklus a rétegződésben, azonban ez eltér a mai számoktól. Például az éves ciklusban sokkal több napi ciklust mutatnak. Miért is van ez?
Megmérték a Föld-Hold rendszer pontos égimechanikáját. A Hold távolodik a Földtől, emiatt növekszik az árapály ciklusa, és az árapályhatás (ami a Holdat kötött keringésűvé állította) a Föld forgását is folyamatosan fékezi, régebben rövidebb volt egy nap hossza. Szerencsére a Newtoni mechanika lehetővé teszi, hogy a perturbációk többségének elhanyagolásával a mai állapotból visszaszámoljuk, hogy a múltban milyen volt a Föld-Hold rendszer: távolság, keringési periódus, forgási periódus stb. Kiszámítható, hogy mely múltbeli időpontban volt pont annyi földi nap egy évben, mint amennyit a kövület sztromatolit rétegei mutatnak. Milliárd évek jönnek ki! Az élet is ősi a Földön.
Ezek után szerintem tényleg nevetséges, hogy egyesek a C14 kormeghatározáson nyammognak, miközben tucatnyi egyéb módszerrel határoztunk meg korokat, és ezek az adatok EGYBEESNEK.