@Solaris (71475): Kedves Solaris!
Teljesen igazad van! Elnézést kérek a pongyolaságomért. Valóban az abszolút értékkel arányos a λ hullámhossz nagysága.
Bár a Rigellel folytatott vitában igazából ez már csak szépségtapasz értékű lett volna.
Abban is igazad van, hogy az U potenciálokkal szerencsésebb lett volna kifejeznem a sebesség változásokat.
Talán az lehet némi mentségem, hogy Rigel figyelmét arra a lényegre szerettem volna fókuszálni, hogy nem eldobott a távoli űrben száguldó, és mindentől függetlenül, változatlan impulzussal haladó az elektron, és ezért a hozzá rendelhető de Broglie hullámhossz sem lehet állandó.
Viszont beláttam, hogy amíg Rigel nem végez el saját maga sok-sok interferencia kísérletet, addig feleslegesen ismételgethetem neki, Ő akkor is ragaszkodni fog a sajátos elképzeléséhez. Így viszont amíg Huygens, Bohr, de Broglie elveit nem helyesen értette meg, addig tényleg felesleges lenne a folytatásról vitáznom vele.
Egyben elnézésedet kérem, a függvényeddel kapcsolatos reagálásom elmaradása végett. Nagyon szép munka! Köszönöm szépen és egyben "gratula" érte.
Viszont a helyzet az, hogy a mef függvényei kicsit bonyolultabbak ennél.
Igazából az ECE elméletben alkalmazott felcsavarodott téridő ábrázolása is csak helikális jellegű. A mef viszont olyan téridőben írható le "legegyszerűbben", amely nem csak helikálisan csavarodott, hanem amellett, még sajnos gömbi felszínre rásimuló irányban haladó origójával logaritmikusan táguló kúppalást mentén táguló.
Ezáltal a részecske "külvilágában" a megtalálási valószínűségi sűrűségfüggvénye többszörösen összetettebb, mint amit felírtál.
Hangsúlyozom, hogy ezzel együtt nagyon szép munka és köszönöm szépen a fáradozásodat!
Idézet:
Egyrészt még a megfigyelő személy helyzete is módosítja az interferencia képet.
Bizonyára tévedsz. Nyomon követhetem a kísérletet pld. egy kamerával. A labor mondjuk Ulan Batorban van én meg Budapesten. Távirányítással bekapcsolom a rendszert, beszabályozom és kényelmesen figyelem az eseményeket. Biztosan nem fog változni semmi attól, ha nem a fotelben ülök, hanem mondjuk sétálok és persze attól sem fog változni, hogy a kamerát egy pneumatikus mechanizmussal ide - oda mozgatom. Nem is értem, hogy egyáltalán miképpen merült fel benned az idézett gondolat.
Egy gondolat erejéig visszatérve a válaszodra, érdemes megfontolni, hogy a "beavatkozó jelen lévő" szerv-személy esetében, a potenciálok kialakulása-változása szempontjából nem mindegy-e az, hogy emberi test ionjainak-töltéseinek, vagy más például gépek alkatrészeinek, elektromos meghajtóinak potenciálváltoztató hatása, képessége van-e jelen a kísérletnél?
Szerintem a beavatkozó anyag szerves vagy szervetlen volta csak a hatása mértékében lehet eltérő, a hatás létében abból adódóan, hogy minden "anyag, anyagból van.." tehát részecskéi között akadnak ionok, illetve páratlan töltések.
Vagyis a hatás létére nézve teljesen lényegtelen az anyagának forrása.
A robot éppen úgy, (vagy a nagyobb indukciók okán még erősebben,) hat a kísérlet térségének potenciáljaira mint az ember.
És miután minden elektron mozgásával létrehozott, a végtelen felé kiterjedő mező változásai elől elbújni sehol sem lehet, így parányi mértékben, de még a saját sétálásodnak, még mondjuk Ulan Batorban is van hatása..
Az pedig teljesen más kérdés, hogy ez a hatás megkülönböztethető-e a többi (közelebbi,) hatástól.. Nyilván abban teljesen igazad van, hogy a Körúton haladó kamionoknak sokkal nagyobb hatása van a Budapesten végzett mérésekre, mint ugyanezen kamionok mozgó sztatikus töltésének az Ulan Batorban lévő kísérleti berendezésben haladó elektronokra.
Idézet:
Más részt többször leírtam. Hogy akár egyetlen atomnyit is hozzáteszünk vagy elveszünk az ernyőhöz/ből azonnal átalakul az interferenciakép.
Ez sem lehet igaz. Az ernyőt alkotó anyagoknak megvan a saját parciális gőznyomásuk és ezért mindig lesznek olyan atomok, amelyek kilépnek az ernyőből, vagy éppen újra belépnek az ernyőbe a kísérlet folyamán. Ezt nem lehet elkerülni, s lám, mégis van interferencia.
Nos, ha úgy lenne ahogyan írtad, akkor nem lenne oka a szóráskép kialakulásának és annak hogy csak 1e22-1e23 db beérkező elektron után alakulna ki egy viszonylag élesnek nevezhető interferencia kép.
De miután az általam emlegetett potenciálok mellett a többszörösen emlegetett Feynman által felismert virtuális részecskék is jelen vannak a kísérlet során, csak valószínűségi függvényekkel írhatjuk le az egyes elektronok becsapódási helyeit,
nem is várhatunk el ilyen óriási zajban kisebb becsapódásszám mellett éles képeket.
Arról már nem is szólva, hogy Rigel érvként emlegetett: w = zλ/d függvénye
még alapszinten sem felel meg
http://www.uni-miskolc.hu/~www_fiz/pala ... 188_14.pdf az elektron interferencia feltételeinek.
Nekem pedig egy kis tanulsággal szolgált a Rigellel történt beszélgetés: Nem biztos az, hogy minden olyat ki kell javítanom amit az én szemszögemből tévesnek vélek.
Szóval én úgy gondolom, hogy Rigelnek is joga van úgy gondolni ahogy jónak látja
és neked is, és nekem is, mindannyiunknak.
Köszönöm a válaszaidat!