Solaris írta:Hogy érted azt, hogy "Ha a kettő iker közül az egyik végig nyugalomban marad ..."? Úgy tudom, nincsen abszolút vonatkoztatási rendszer, azaz nincs olyan kitüntetett pont/helyzet ami nyugalomban lenne, merthogy "panta rhei!"
A "nyugalomban marad" kitétel annak a a konyhanyelvi megfogalmazása, hogy az adott megfigyelő
nem változtatott a mozgásállapotán a történet során. Egyszerűen: az egyenes vonalú egyenletes mozgású megfigyelő a saját magához rögzített vonatkoztatási rendszerben nyugalomban van, és nem is érzi, hogy mozogna. Nyugalomban van.
Akkor "nem marad nyugalomban" ez a megfigyelő, ha a történet során valamikor valamilyen gyorsulást érez. Ez viszont egyértelmű jele annak, hogy ő nincs végig nyugalomban, vagy másképpen fogalmazva nem egyenes vonalú egyenletes mozgással haladt végig A eseményből B eseménybe.
Solaris írta:Szerintem minden esetben "a két megfigyelő egymáshoz képest v sebességgel mozog" eset áll fent, vagyis számukra nem teljesül az egyhelyűség és az egyidejűség sem.
Akkor is, amikor többtucatnyi egymás követő radaros távolságméréssel megállapították, hogy a köztük lévő távolság változatlan és milliméterre ugyanannyi???? Ne akasszál már ki! Egyáltalán nem tudsz elképzelni a sík téridőben két megfigyelőt, akik egymás mellett lebegnek X távolságban? Ez esetben a helyzet ugyanaz, mintha egy merev rúd kötné össze őket. És természetesen ez esetben az egyidejűségük is precízen ugyanolyan, értsd: ami az egyiknek egyidejű eseménypár, az a másiknak is az. (Természetesen ez nem az eseményekről befutó jelekre vonatkozik, hanem maguknak az eseményeknek a téridőben elfoglalt pozíciójáról.)
Solaris írta:Elvileg közölhetik egymással a másik fél koordinátáit és megállapíthatják, hogy minden koordinátában különböznek.
Az időkoordináta összehasonlításához kell az, hogy mindkettő megfigyelő ugyanazokat az eseményeket tekintse vele egyidejűnek. Ez csak és kizárólag akkor teljesül, ha nyugalomban vannak egymáshoz képest. Minden más esetben hiába küldözgetnek koordinátaadatokat, hiszen ami az egyik szerint egyidejű pillanat a kettejük történetében, az a másik szerint nem az, és vice versa. Az óraszinkronizálás így bukik, és tényleg nem lehet a korokat összehasonlítani.
A lényeg: vagy együtt vannak a történet végén ismét (az óraszinkronizálás ekkor triviális), vagy pedig nyugalomban vannak egymáshoz képest a történet végén, mert ekkor az óraszinkronizálások két pillanata mindkettejük számára kölcsönösen egyidejű.