Rigel írta: Én nem várom el.
vö: "Csak annyit kell elfogadni". De, elvárod, hiszen a magyarázatod arra épül.
Értékelem, hogy magyarázni akarsz, de hiába mondod el valakinek, hogy szavannamajom, és nőjön fel, ez nem fogja megváltoztatni, sőt, visszautasítja, az okoskodást, mert ő azért jött ide (jó esetben), hogy megértsen valamit, te pedig arra akarod rávenni, hogy kezdje azzal, hogy azt is eldobja, amiben eddig hitt, hogy "hiszem, ha látom". El akarod venni ezt nagyon megbízhatónak hitt módszert. Ebbe a veszélyes kalandba inkább nem vág bele.
Rigel írta: Egyszerűen szólva: a világ nem úgy működik, ahogy egy magát intelligensnek tartó szavannamajom elvárja, hogy működjön.
Az átlagembernek túl áttételesek a bizonyítékok, ő annyit lát, hogy egyesek mormolnak valami elméletet, és azt állítják, hogy szerintük bizonyítva van. Ő viszont a szavannán ennek semmi jelét nem látja. Ő meg akarja tisztítani a kertjét azon röpiratoktól, melyek tudomány fejléccel kezdődnek, és valahonnan idehordta a szél.
Rigel írta: Éppen hogy onnantól szemléletes és megvilágosító erejű a térképes magyarázat.
Nem, az, hogy a görbe vonal hosszabb, mint a vetülete, már tudja a szavannamajom is. Sőt, arra is rájött, hogy a dinnye felülete nem ugyanakkora, mint a befoglaló dobozé. Talán még furcsa háromszögeket is rajzolt rá. A görbeség nem ismeretlen fogalom. Ott veszti el a fonalat, hogy köze van az időnek a térhez. És a térképes példád ebben nem segít.
Rigel írta:Az időnek nincsen problematikája.
Google a barátod. Elég sok probléma van az idő megértésével önmagában is és a térrel összefüggő formájában is. Meg kell ismételjem, az értetlenkedők intuitív megértésért esedeznek, nem modelleket szeretnének hallani. Ha ezt nem tudod elfogadni, akkor a falnak beszélsz.
Rigel írta: A probléma az ösztönös és hibás időfogalmunkból ered. Abból, hogy az agyunk úgy készült az év-százmilliók során, hogy az időt egy mindentől érintetlen, a dolgok hátterében megállíthatatlanul, állandó sebességgel haladó folyamként kezelte.
Nagy tévedés! A pszichológiai időfogalom, amit gyakorlatilag a legutóbbi időkig használtunk sokkal zagyvább, mint akár a relativitáselmélet világvonalai. Csak ott nem sebességtől és gravitációtól, világvonalaktól függ az idő múlása, hanem érzelmektől, lelki állapottól, életkortól, memóriazavartól, mindenféle egyénfüggő faktoroktól. Az óra, mint eszköz, ami rászoktat arra az egyszerű koncepcióra, hogy mindig mindenhol ugyanúgy telik az idő. Ha 5 perccel később indulok, akkor 5 percet kések. S miután ez a hétköznapi életben tökéletesen működő, naponta többször igazolt modell, persze, hogy kétkedve fogadja az ember, ha azt mondja valaki, hogy ez nem igaz.
S ahogy nem tudja elképzelni az átlagember, hogy mennyi egymilliárd forint, s csak a "sok" kategóriába rakja, ugyanúgy nem tudja elképzelni a fénysebesség közeli mozgást sem, csak a "gyors" fakkba helyezi. Innentől kezdve pedig a relativitáselmélet intuitíve olyan zöldségeket állít neki, hogyha gyorsan fut, akkor rosszul fog járni az órája. Holott ezerszer tapasztalta már, hogy ez egyszerűen nem igaz. Hányszor futott már a randira! És amikor mégis elkésett, teljesen egyetértett mindenki, hogy mennyit késett. A relativitáselmélet tehát nem lehet igaz.
Szerencsés vagyok,hogy saját idővel és térrel rendelkezem.
