@Fabri (37938):
Akkor neked újra:
Ősiségről beszél, és közben nyevújjításkor mesterségesen létrehozott szavakat hoz fel példának (pl.: egyenlet).
Magyar sajátosságokról beszél, amikor más nyelvekben is vannak hasonló folyamatok (pl.: magyar
együtt, finn
yhdessä).
Misztifikálja a meg igekötőt, de azt persze nem teszi hozzá, hogy bármely más igekötő szintén módosítja a szó jelentését (különben mi a rossebért lennének?!?).
Bűvészkedik a toldalékokkal. Minden agglutináló (ragozó) nyelven ez megtehető, csak elég magas szinten kell tudni azt a másik nyelvet.
Egy egy hangból nem lehet mindent megmagyarázni. Szerinte a k a keménységet fejezi ki. Akkor mi van a kebel, korhadt, kék, kép, kel, kalap, kicsi, stb. szavakkal?
Tovább nem folytatom, de küldök egy videót, ahol egy másik "bácsi mesél a hitéről"(Varga Csaba), és egy srác melléteszi rögtön a cáfolatot is:
http://www.youtube.com/watch?v=AuL9v9Fj ... u4SoBjU6nZ
+Kiss Dénes szintén elköveti azt a hibát, amit szinte minden hozzá hasonló, hogy
a mai nyelvállapotból idul ki. Azzal, hogy akár csak 100-300 éve is még más volt egy-egy szó/toldalék alakja azzal ő nem törődik.
(Külön vicces, hogy emellett simán idéz a Halotti beszédből, amiből ma szinte már egy szót sem értenénk fordítás nélkül...)
Az órát is megtanulhatnád, arra csak nem kell húsz év! 
)
Nem csak pár évtizedig írtak latinul az udvarnál... 
