
Ezen belül:

Valamint:

És ezen belül:

Ez a feltétel szerintem ellentmondásban van a relativitáselmélettel.Az infláció feltétele a gyorsuló tágulás, amely a Raychaudhuri-egyenlet értelmében.
Ez a feltétel szerintem ellentmondásban van a relativitáselmélettel.Az infláció feltétele a gyorsuló tágulás, amely a Raychaudhuri-egyenlet értelmében.
Az a te bajod.
Nem csak az enyém, hanem az egész elképzelésé.Rigel írta:Az a te bajod.![]()
Ez hibás érvelés, ugyanis a Raychaudhuri-egyenlet az az, amit felírtál, de aRigel írta:Nincs ellentmondásban.
A Raychaudhuri-egyenlet (más forrásokban Friedmann gyorsulási egyenlet) egyenesen levezethető a Friedmann-egyenletből, ami pedig az áltrel Einstein-féle téregyenleteinek egyik egzakt megoldása. Egyáltalán nincs ellentmondásban a relativitáselmélettel, mert eleve abból származik.
Na itt van a kutya elásva!Rigel írta:... más kérdés, hogy az energiasűrűség és a nyomás helyére milyen értékeket helyettesíthetünk be.
Csak te nem ismersz negatív nyomást.
A kevésbé tájékozott olvasók számára írom, hogy erről szó sincs. Jól is néznénk ki, ha a relativitáselmélet nem tudna mit kezdeni a negatív nyomással, vagyis a húzófeszültséggel.Ez csupán helyet kap a diagonális alakú energiaimpulzus-tenzor megfelelő komponensében, de az nem igaz, hogy az energiaimpulzus-tenzor ezen komponense teljes egészében meg általánosan az izotróp nyomást jelenti
Normál anyag esetére igen. És ezt az entalpiára hivatkozva egyszerűen be is láttam:con írta:Szabiku viszont valamiképp meg akar szabadulni a Tˇii negatív értékeitől.
szabiku írta:Ha az energiaimpulzus-tenzorba egyszerűen negatív értékű (izotróp) nyomást veszünk, akkor az lesz a gond, hogy azentalpia ugyanakkora nyugalmi energiasűrűség mellett nagyobb negatív nyomás esetén kisebb lesz, ami nem lehet, hiszen a nagyobb negatív nyomás eléréséhez pozitív energiát kell befektetnünk széthúzás közben.
Igen, ezért.con írta:Ezért állítja, hogy azok ellentétben állnának a relativitáselmélettel.
Akkor áruld el, ebben hol a hiba:con írta:Jól is néznénk ki, ha a relativitáselmélet nem tudna mit kezdeni a negatív nyomással, vagyis a húzófeszültséggel.
Én megmondom, hogy nálad hol a probléma:szabiku írta:Ha az energiaimpulzus-tenzorba egyszerűen negatív értékű (izotróp) nyomást veszünk, akkor az lesz a gond, hogy azentalpia ugyanakkora nyugalmi energiasűrűség mellett nagyobb negatív nyomás esetén kisebb lesz, ami nem lehet, hiszen a nagyobb negatív nyomás eléréséhez pozitív energiát kell befektetnünk széthúzás közben.
A hagyomány a rózsaszín köd.con írta:... az energiaimpulzus-tenzor térXtér-szerű 3X3 komponensében a három impulzuskomponens áramsűrűségeinek 3-3 komponense van. Ezek közül a Tˇxx-ben Tˇyy-ban és Tˇzz-ben az impulzusáram-vektor (vagyis az erő) x, y, z komponense merőleges arra a felületelemre, amin átadódik. Ezeket az erősűrűségeket a mechanikában hagyományosan nyomásnak nevezik. Míg a vegyes indexű tenzorelemeket, nyírásnak, mert bennük az erőkomponens párhuzamos az átadófelülettel.
Nem, csak próbálom rendbe rakni a dolgokat.srudolf írta:Szabiku, megint elszálltál.
Az aláhúzás ellentétben áll az entalpiával, és ez a relativitáselméletben, ahol bizonyos hármasskalár mennyiségek négyes mennyiségekké egészítenek ki magasabb rendű hármas mennyiségeket, gondot okoz:srudolf írta:Nézd meg ezt az ábrát.
Az piros bázisvektorokhoz képest, bármelyik szigma mechanikai feszültség lehet pozitív vagy negatív a külső hatás függvényében. Azokat a szigmákat nyomásnak is lehet nevezni, hiszen fizikai értelmezése teljesen azonos a mechanikai feszültséggel.
aláhúzás: Hát éppen hogy NEM! (A házi feladat: egyes..)srudolf írta:Az energia-impulzus tenzor csak annyiban különbözik, hogy megjelennek az energia jellegű hatások is, az időszerű komponensekkel.
Még kéne egy bázisvektor és már 4 dimenzióba lennénk.
A könyv alapján, hogy aA Landau könyv írta:"A test felületelemén átfolyó impulzusáram valójában az erre az elemre ható erő. Ezérta
felületelemre ható erő
-adik komponense. Tekintsük most azt a vonatkoztatási rendszert, amelyben a test adott térfogateleme nyugalomban van."
A Maxwell-féle feszültségtenzor nyilván az úgynevezett "térfeszültségek". Az aláhúzott "típus" szó nyilván fosztani akarja az előtte álló "nyomás" szót a tényleges mechanikai jelentésétől. Igen, az általam elmondottak alapján ez kell is. DE ez NEM jelenti a sugárnyomást. A "sugárnyomás" fogalom az tényleges mechanikai nyomást jelent, ami nyilván ütközés szerű kölcsönhatás által jön csak létre. (Kell hozzá, hogy ott legyen valami, amivel ütközik a fénysugár, és ténylegesen, nem csak odaképzelve...) A sugárnyomás, mint nyomás invariáns skalár. Amit te annak nevezel, az nem invariáns:con írta:És a Maxwell-féle feszültségtenzor főátlójában lévő nyomás típusú tagok (sugárnyomás)
Ebből is látható a tévedésed.con írta:Látható, hogy az ilyen párhuzamos fénynyaláb sugárnyomása épp akkora, mint az energiasűrűsége.
Az igazamat nem cáfolja a fény (érdekes és csodálkoztató) termodinamikája, mert abban, ahogy azt fentebb írtam, klasszikus formában kétséges fény van. (A fény kvantumossága, és a kvantumelmélet valószínűségi jellege matematikailag az átlagolást közelfekvővé teszi, és így összetalálkozik a már lehetetlen extrém relativisztikus határeset az izotróp formájú fényszerűséggel.)con írta:... definiálják az elektromágneses sugárzás nyomását a tér minden pontjára, az odaképzelt elnyelő rendszerre (pl. atomra) ható erő alapján. Akkor is, ha történetesen nincs is ott semmi, és nem nyelődik el ott a sugárzás.
Ez hatalmas nagy tévedés, egyszerűen HIBÁS!!con írta:Vegyünk ezután ugyanilyen energiájú, de x és y irányú nyalábokat, ezekre hasonló úton kapjuk, hogy
Ha a három egymásra merőleges nyalábot egyszerre tesszük be a tenzorba (tudva, hogy a vákuumban egymást keresztező fénynyalábok között nem keletkezik kölcsönhatás), akkor az energiáik a képletből következő módon összeadódnak, miközben nyomásaik a főátlón külön, külön tenzorkomponensbe kerülnek. Tehát az eredő rendszer energiája:, így aztán:
Az elképzelés ilyen leírása már kezd jó lenni, de a mögötte lévő részleteket tekintve jobban át kell azt gondolni. Nem csak a három x, y, és z irányú összetevőkről van szó, hanem minden irányú hullámösszetevő különálló összetevő, és ezért külön-külön számítódnak fel. (Ez is alapvető matematika a hullámok világában..) Az elektromágneses tér kvantálásánál sem csak a három x, y, és z irányú bázisok vannak, hanem minden más-más irányultságú hullám más-más bázishalmazba tartozik.con írta:Nézzünk ezután egy hullámteret (diffúz szabad fotongázt), ami energiától független egyenletes iránybeli eloszlással tartalmaz mindenféle síkhullámokat. Képzeletben bontsuk fel ezeket a koordináták irányába eső komponensekre. Nyilvánvaló, hogy az x, y és z irányú összetevők átlagos energiái azonosak lesznek, így középértékben erre a diffúz sugárzásra is igaz lesz a fenti összefüggés, amit röviden azállapotegyenletként írnak.
De a többi szöveged és matematikai umbuldád is valami hihetetlenül nyakatekert, fontoskodó, vágy-vezérelt és önámító. Ha a valódi fizikai irodalom ilyesmikkel operálna, eszembe se jutna egyet is elolvasni, ugyanúgy földhöz vágtam volna mind, mint a marxista filozófiát meg a politikai gazdaságtant.Az igazamat nem cáfolja a fény (érdekes és csodálkoztató) termodinamikája, mert abban, ahogy azt fentebb írtam, klasszikus formában kétséges fény van. (A fény kvantumossága, és a kvantumelmélet valószínűségi jellege matematikailag az átlagolást közelfekvővé teszi, és így összetalálkozik a már lehetetlen extrém relativisztikus határeset az izotróp formájú fényszerűséggel.)
con írta:... szakirodalom, amiben szó szerint úgy állnak a dolgok, ahogy leírtam.
Bocs, hogy nem fejtettem ki bővebben. Hosszú lett volna. Talán majd máskor.con írta:Én többet nem akarok ilyesféle lila ködös dumákat olvasni: ...
Ez ugye hibás kijelentés és érvelés. A tévhit egyrészt onnan ered, hogy az energiaimpulzus-tenzorral foglalkozó 25. pont (61-64. oldalak) abban a tekintetben is hibásak (csak úgy, mint a Landau könyv), hogy ott a szerző érezhetően és szinte konkrétan abban a tévhitben van, hogy az energiaimpulzus-tenzor térszerű 3x3-as komponensei bármelyik vonatkoztatási rendszerben a rugalmas mechanikai feszültségeket jelentik, ha leszámítjuk a kinetikai részt. Ebben a tekintetben a Novobátzky könyv a jó (102-104. oldal). Másrészt pedig a helyzet az, hogy a (3p,p,p,p) diagonális alakú energiaimpulzus-tenzor átlagolással kétféleképpen kapható meg. Az egyik módon úgy, hogy minden frekvencián, pillanatnyi fázison és irányon EM hullámokat átlagolunk. (*Hraskó Péter a (41.6) után írta:... Ez az a lépés, ahol kihasználjuk, hogy az elektromágneses mezőnek van nyomása, mert különben az energia-impulzus tenzorának kontrakciója nem lehetne nulla.
Még egyszer kihangsúlyozom, hogy ez egyáltalán nem jelent olyat, hogy az elektromágneses hullám(ok)BAN nyomás van, hiába hangzik vagy látszik úgy. A folytonos elosztottság minden ponthoz szétválaszthatatlanul rendel a fény mellett klasszikus kinetikus anyagot is, és csupán ez értelmez nyomást minden pontban. Egyszerűen látható, hogy ha csak a fény volna, akkor eltűnne az energiaimpulzus-tenzor átlós összege, és a skalár görbületet egyedül a kozmológiai állandó határozná meg. A (41.6) jobb oldala ekkor nulla. Semmilyen munkát nem végezne semmilyen nyomás a téridőn. Láthatóan minden részében teljesen hamis (41.6) után az a kijelentés, hogy:Hraskó Péter a 100. oldalon írta:... a szóban forgó térfogatban az energia csökken, a sugárzási tér - amelynek az energiasűrűség mellett nyomása is van - munkát végez a téridőn.
A klasszikus kinetikus anyag nélkül összeomlik az egész számítás, és az eggyel előbb idézett következtetés egyenlete is eltűnik, ezzel egyértelműen mutatva annak hamisságát. (Ha pedig egy hatalmas, és tükröző falakkal rendelkező dugattyús térben lenne ez a tiszta fény, akkor is csak a falaknál lehetne értelmezni a nyomást, és nem pedig a fényben...)Hraskó Péter a (41.6) után írta:Ez az a lépés, ahol kihasználjuk, hogy az elektromágneses mezőnek van nyomása, ...
Ez idáig tökéletesen jó, és mondhatni ezek a rugalmas kontinuumra vonatkozó relativisztikus dinamika "mozgásegyenletei". Azért csak mondhatni, és azért használtam idézőjelet, mert a tényleges mozgást ezek még nem adják meg, hiszen ahhoz az anyag állapotegyenlete is szükséges, aminek megfelelően az egyes térpontokban energiasűrűség jellegű invariáns nyugalmi mennyiségek alakulnak át, ahogyan azt említettem a már hivatkozott topikbanA Novobátzky könyv (107. oldal) írta:"Feleletet adunk még a fentebb felvetett kérdésre, hogyan kaphatók arugalmas feszültségek a lokális
feszültségekből. A mechanika szerint
adja a
térfogatra ható erő
komponensét, mely a
térfogatban foglalt
impulzus idő szerinti differenciálhányadosával egyenlő:
.
Itt felhasználtuk (195)-öt. A jobb oldali tagban külön írjuk azszerinti differenciálhányadost, és tekintetbe vesszük, hogy
.
(215)."
Ismét hiba, ráadásul elég súlyos. A divergenciák egyenlőségéből egyáltalán nem következik ilyen egyenlőség.A Novobátzky könyv (107. oldal) írta:"Aenergiaimpulzus-tenzor divergenciája a téregyenletek miatt zérus.
.
Mivel, az utolsó tag
. Tehát
.
Helyettesítsük-nek ezt a kifejezését (215)-be.
.
Az egyenletből, vagy
."
Hát így biztos, hogy nem. A (216) végeredmény hibás, és a továbbiak is.A Novobátzky könyv (107. oldal) írta:"Itt, és ezért végleges alakban
(216).
A rugalmassági tenzor tényleg kifejezhető az energiaimpulzus-tenzorral."